Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 9. szám - Mészáros Tibor: „...az újságírás nem árt az írónak; kitűnő iskola és gyakorlat” (A publicista Márai)
Károly különítményvezetőt Székesfehérvárott52, de ír széntolvajokról53 és Kaffka Margit54 vagy Földi Mihály55 frissen megjelenő könyveiről is 56 E lapban megjelent írásainak egy része elkötelezett és lelkes, helyenként agitáló hangnemben íródott. E radikális-propagandisztikus cikkek egyike az írók Tanácsa című, melyben többek között ezt jegyzi le a szovjet mintára létrehozott Magyar írók Tanácsa megalakulása alkalmából: „A kommunista államban mi tiszta, megújhodott, becsületes irodalmat akarunk, mi, igenis proletárok és kizsákmányoltak, eltévedettek, kínlódva és küszködve élő és író tábor, akik sokan vagyunk... [...] az érvényesülésnek minden lehetőségét elfojtotta előlünk néhány név [...] Ezek most álljanak félre! Létezzenek, de ne dirigáljanak. Követeljük ezt tőlük, s a szovjet kormány figyelmét kérjük, tisztítsa meg ezektől a parazitáktól az irodalmat." írása vége felé megjegyzi: „Terrorral kellett helyet szorítani ezeknek - ha terror kell, hát legyen terror!"57 Ez az a hang és stílus, amely oly' távol áll a későbbi, érett Máraitól, és ez az a szellemiség, mely élete második felében örök száműzetésre készteti őt. E cikkek hátterében a politikai-ideológiai indíttatás helyett elsősorban individuális indokok állnak: a minden áron szakítani akarás a családi hagyománnyal és neveltetéssel, az önállóvá válás szándéka, egyfajta idealizmus, mely a „másra vágyásból" származik. Művésszé akar lenni, melyhez megfelelőnek látszik a lendületet hordozó forradalmi légkör. (Ha akkor ismerte volna a Kun Béla és Kosztolányi Dezső között lezajlott párbeszédet, talán azonnal kihátrál a proletárdiktatúrában való, még ilyen szintű részvételből is: „És mi lesz velem? Mi lesz az írókkal? - faggatja Dide a népvezért. - Reád semmi szükség a proletárállamban - feleli Kun Béla. Versek nem kellenek. Majd tanulsz valami mesterséget. Ha okoskodsz, kifogunk végezni. ")58 Nem csoda, hogy a későbbiekben ekkor megjelent írásai miatt sokat támadják Márait, a „polgári életideál szószólóját és művészét, a politikától és csoportosulásoktól tartózkodó írót." Legdurvábban az Egyedül Vagyunk című szélsőjobboldali lap veti szemére egykori „bűnét": évtizedekkel később valóságos hadjáratot indítanak ellene, de a lap „szellemi szimpatizánsai" még emigrációja idején is felemlegették 1919-es lelkesedését és tevékenységét.59 Az említett Egyedül Vagyunk 1942. június 5-i számában Márai egy nyilatkozatot közöl60, melyben kijelenti, hogy a Vörös Lobogó, nevével fémjelzett cikkeit valójában nem ő írta, hanem valaki visszaélt a nevével. (Pontosabban: fogalmazása akár azt is megengedi, hogy az egykori szerző mégis ő lehessen: „...a cikket nem én írtam, megjelenéséről annak idején nem is tudtam, s a közlemény egészében nem származik tőlem." Hivatkozik e nyilatkozatában arra, hogy az említett cikk (írók tanácsa) nem az ő stílusában íródott, és szókö52 Zalai Népakarat, 1919. júl. 24. 187. sz. 2. 53 Vörös Lobogó, 1919. febr. 28. 10. sz. 10-11. 54 Vörös Lobogó, 1919. jan. 31. 6. sz. 13-14. 55 Vörös Lobogó, 1919. jún. 18. 19-20. sz. 30. 56 Élete későbbi alakulása miatt fontos kiemelni a „Szabadulás" című antológiáról írt ismertetését (Vörös Lobogó, 1919. jan. 16. 4. sz. 16-17.), melyben dicsérő sorokat is ír Révai Józsefről; egyesek szerint Márai 1948-ban személyesen Révainak köszönhetően kaphatott útlevelet. 57 Vörös Lobogó, 1919. márc. 28. 13. sz. 6-7. 58 Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső. Bp. 1938. 228. 59 Krúdy Gyulának is felrótták az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság idején írt cikkeit már a húszas évek elején. Magyar író című cikkében (Magyarország, 1920. okt. 10. 240. sz. 5.) Krúdy a következőket írja: „A szegény magyar író a vádlott pirulásával állott a bíró előtt, és az Ezerszemű pandúr harsány hangon, fennen lobogtatta vádjait. Megvan végre a tettes, aki előidézője legnagyobb testi és lelki nyomorúságainknak..." 60 Nyilatkozat. = Egyedül Vagyunk, 1942. jún. 5.12. sz. 5. 71
