Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 9. szám - Mészáros Tibor: „...az újságírás nem árt az írónak; kitűnő iskola és gyakorlat” (A publicista Márai)
túlságosan diszkrét író: hogy ti. nem mond semmi lényegeset, a legjobb esetben közöl vagy szórakoztat, de távol maradva a dolgok lényegétől, távol marad közlésük során az igazi hatástól is. (...) S mikor így beismerem, hogy rossz regényírónak, nem ismerem be, hogy e finnyásság birtokában rosszabb újságírónak érzem magam. Ezt a finnyásságot igenis nélkülözni tudom, ha újságot írok, föltéve, hogy az újság, amit írok, olyan természetű, hogy újság és mindenkinek szól, tehát az egyszerű közlésen túl fölvilágosítja, nyugtalanítja, ébresztgeti az embereket."20 2. Hivatásként tekint munkájára. Egy visszaemlékező így fogalmazta meg írói karakterét: „...örökké írni vágyó, annak gondolataiban égő, emberi érintkezésben pillanatnyi szeszélye szerint cselekvő."21 Márai általában ritkán tesz valamit félig odaadottan, sokkal jellemzőbb rá a kemény munka, amiben eszményei megvalósulását éli meg. Az újságírás napi penzumában nem ismer irgalmat, élvezi is azt és (a gyakorlás által) írói hivatását is szolgálja. „Abban a pillanatban, amikor az újságíró, ha fogcsikorgatva is, kénytelen alkalmazkodni a sugallatokhoz és korlátokhoz, melyek feladatának határt szabnak, csakugyan nem több és más, mint sajtókuli. (...) Igaz, ehhez újságírók szükségesek, amilyeneket a magyar sajtó közelmúlt fénykorában tucattal ismertünk - emberek, akik tollúkkal nem az idő eszméit szolgálták, hanem eszméket adtak az időnek. Ez a nemzedék lassan elfogyott. Akik maradtunk, vagy helyükbe jöttünk, addig tűrtünk kényszeredetten egy szemléletet, amíg a végén le kellett nyelnünk, hogy egy magas közfunkcionárius arcunkba vágja a sajtókulit."22 Folyamatosan az írói kaszt védelmére kel, mely egyben az írók és irodalom alkotói függetlenségének, színvonalának megőrzésére is irányul. Parnasszus vagy melegedő? című írása23 tematizálja e kérdést, összekapcsolva az írói függetlenséget az írók hatalomhoz való viszonyával, mely szintén gyakran megírt témája. „Az író álmodik és ír; vagy harcol és ír; s az író, vegyék tudomásul, nem feltétlenül morális lény. Csak az irodalom, a jó irodalom erkölcsi cselekedet; az író, aki az irodalom erkölcsi tettével igazolta magát, lehet immorális is, sőt legtöbbször az. Az írók nem jó fiúk, kedves uraim, akiket meleg levesre lehet fogni. Az írók hálátlanok. Például megkövetelik, hogy adjanak nekik pénzt, akár ösztöndíjak vagy jutalmak formájában is - miért ne költsön a főváros vagy az állam legalább olyan nóblisan az írókra, mint az operára vagy a képzőművészetre? - de aztán bízzák reánk, mit kezdünk e pénzzel, s ne követeljenek érette irodalmi ellenszolgáltatást." 3. Az újságírás létállapot. Márai számára az állandó készenlét közvetlen következménye a másnapi tárca, de következik ez élményzsákmányoló természetéből, az állandó megfigyelő státusából és alkatából, írás- és közléskényszeréből is. Ezért lesz egy lapszámban néha három írása is, melyek témáját nem tudta és akarta magában őrizni. „ Újságot írni állapot, idegállapot. Egészséges ember ki tudja zárni néha a világot. Az újságíró soha. Húsz éve nincs napja életemnek, hogy ne írtam volna »valamit«; nem ébredtem úgy, hogy ne villant volna idegeimben az a kíváncsiság, mely fájdalmas buzdítással késztet, hogy hirtelen elutazzam, vagy lemenjek egy pincébe, ahol »történt valami«, vagy - »sürgősen« - elolvassak egy könyvet, amelyről tegnap hallottam, vagy megkérdezzek egy embert, miért tette, miért nem tette?... Az újságíró nem »szemlélődik«, hanem megnéz. Az újságíró nem mesél, hanem következtet. "24 A szerzők többsége elsősorban tehát újságírásból élt, ami napi lehetőség volt a mesterség gyakorlására, kolumnás remekművek alkotására. Márai több ezer újságcikk 20 Zsurnaliszta freudizmus. = Újság, 1927. máj. 1. 98. sz. 5. 21 Skultéty Csaba: Mi is volt a Szabad Európa Rádió? Egy szerkesztő visszaemlékezései. Bp. 2011. Helikon. 57. 22 A sajtókuli. = Újság, 1933. dec. 1. 273. sz. 5. 23 Újság, 1934. dec. 16. 284. sz. 7. 24 Újságot írni. = Új Idők, 1937. jan. 1. 1. sz. 6. 66
