Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 7-8. szám - Sági Norberta: „Divat mindenféle tekintélyt megkérdőjelezni” (Interjú Jeney Gábor plébánossal)

érezze magát, mindenki megtalálja a lelki megnyugvást és feltöltődést. Illetve azt, hogy az egyház egy közösség legyen, tehát az egyház mi vagyunk, és az nem csak a papok és a püspökök ügye. Mindenkinek kötelessége és felelőssége építeni az egyházat. Ez egy jelentős változás a múlt század egyházához képest, amikor az emberek jobban elfogadták, hogy a papok, püspökök mit mondanak, és az úgymond szentírás volt. Ma már sokkal indirektebb módon kell rávezetni az embereket az igazságokra, vagy hagyni kell, hogy ők fedezzék föl, ők találják meg azokat az igazságokat, amelyekre támaszkodhatnak, és amelyek aztán egy vezérfonalat adhatnak az életükhöz.- Hogyan fejeződik ki a vallásosság a hívek körében?

— Kezdjük a változásokkal. Régen a vallásosság sokkal inkább a szabályok és a normák rendszerét jelentette, meg kellett tartani bizonyos szabályokat, és akkor úgy érezhette az ember, hogy vallásos. Ma már sokkal enyhébbek a szabályok, és inkább affelé próbálunk elmenni, hogy vallásosnak lenni azt jelenti, hogy élő kapcsolatban állunk Istennel. Ez sokkal szimpatikusabb is a mai ember számára, aki szeret kapcsolatban lenni. Gondoljunk az internetre, a közösségi oldalakra vagy a mobiltelefon térhódítására. Tehát élő kapcsolatban lenni Istennel, ez szerintem sokkal fontosabb, mint a kívülről erőltetett szabályok. Ha az ember kapcsolatban van Istennel, akkor belső motiváció alapján fogja az Isten törvényeit elfogadni és követni, azért, mert az egy szeretetkapcsolat, és akit szeretek, annak szeretnék a kedvében járni. Ezért úgy gondolom, hogy ma sokkal kevésbé jellemző a látszatvallásosság, mint mondjuk 80-100 évvel ezelőtt. Valamikor a népegyház nagyon sok olyan embert is bevonzott, akik követték ugyan a külső magatartásmintákat, de nem volt mögötte belső meggyőződés. A kommunizmus éppen azért tudott hatékony közösségrombolást és vallásrombolást végezni, mert a nem meggyőződéses embereket könnyű volt kiragadni a gyülekezetekből. Akik belső meggyőződésből egy élő Isten-kapcsolaton alapuló vallásossággal rendelkeztek, azok maradtak.

A mai vallásossághoz hozzátartoznak a sok embert összefogó vallásos társulatok. Mindet felsorolni nehéz lenne, a sok közül említem a Rózsafüzér Társulatot, amely a hunyadivárosi közösségi házban működik, aztán a Mária Társulatot, a Szent Mónika imakört, ami a keresztény édesanyák imaközössége. A Szeretetláng imakör egy magyar alapítású lelkiségi mozgalom. Aztán van több karizmatikus csoportunk is, van életvédő imacsoportunk, akik lelki örökbefogadást szoktak végezni, és azokért a gyermekekért imádkoznak, akiket az abortusz veszélye fenyeget, vagy azokért az édesanyákért, akik szenvednek az abortusz lelki terheitől. Két ifjúsági közösségünk, egy baba-mama klubunk van, több családcsoport működik a plébánián. Tehát szerencsére sok ilyen élő közösség van a plébániánkon. Mindig örömmel nézem, ha születik egy új csoport, és nagyon jó, ha az emberek ilyen kisebb közösségekben is megélik a vallásosságukat. Számos olyan aktív tagunk van, akik új programokat kezdeményeznek és szerveznek, akik tényleg elkötelezetten vezetik a közösségeinket. Itt említem a Keresztény Értelmiségiek Szövetségét, amely több mint száz taggal működik a plébánia területén, ők országos programokban is részt vesznek. Egy másik példaként említhe170