Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 7-8. szám - Kanalas Imre: Kecskemét város fejlődésének stratégiai irányai
nyok romlása miatt - a pozíciója jelentősen romlott. Átalakult a birtokstruktúra és az üzemi szerkezet is. Kecskemét térbeli szervező, ellátó funkciói eközben tovább bővültek, közlekedési helyzete is javult, 1988-ban elérte a város északi határát az M5-ös autópálya (2 sávon), amelynek 4 sávra bővítése és a város déli részéig történő kialakítása 1996-ra, majd továbbvezetése Kiskunfélegyháza felé 1998-ra következett be. Kecskeméten több funkció (pl. nagykereskedelem, ipar, logisztika, felsőoktatás, egészségügy) esetében is olyan erősödést figyelhettünk meg, melyek hatással voltak településhálózati szerepkörére. A helyi társadalom jövedelemviszonyai alapvetően megváltoztak, s e folyamattal párhuzamosan mind az egyének szintjén, mind pedig az egyes városrészek közötti ellátottsági, lakókörnyezeti, infrastrukturális és életminőségbeli különbségek fokozódtak. A város átépülése erőteljes volt, folyamatosan növekedett az építési kedv, de a kilencvenes és kétezres évek folyamán egyre növekvő társadalmi igények gyakran feszegették nemcsak az önkormányzat pénzügyi lehetőségeit, hanem a megőrzendő s értékeket hordozó hagyományos térbeli kereteket is. Új igények fogalmazódtak meg a társadalom részéről a várostest további jelentős növelésére, ami szemben állt a belterület minőségi fejlesztésének szükségességével (városi alközpontok kiépítése, a belváros fejlesztése, a lakóövezetek modernizálása), valamint csatolt településrészek (pl. Katonatelep, Hetényegyháza, Kadafalva) kielégítő színvonalú lakóövezeti infrastrukturális fejlesztésével. Hasonlóan nagy kihívásként jelentkezett a volt laktanyák hasznosítása, hisz kiürülésükkel, romló műszaki állapotukkal, kiterjedésükkel és városon belüli elhelyezkedésükkel egyrészt állandó problémahalmazt, másrészt óriási fejlesztési potenciált jelentettek. Kecskemét sajátos településszerkezetéből adódóan a megfelelő funkcionális szerepkör meghatározása, a szabályozottság biztosítása, a különböző szolgáltatások minőségének garantálása és a városüzemeltetés egyre növekvő költségei miatt külön figyelmet kellett fordítani a város zárkerti és tanyás övezeteire, ahol jelentős számú lakosság (1990-ben 12 038 fő, 2001-ben 13 974 fő, 2011-ben 17 279 fő) élt. A város zártkerti és tanyás területei a rendszerváltás után mind tulajdonosi szerkezetükben, mind hasznosításukban, mind szabályozási minőségükben, mind az e területeket érintő lakossági igényeket illetően alapvetően megváltoztak. A zártkertekben - településfejlesztési értelemben - jelentős konfliktusok voltak tapasztalhatók (melyek napjainkra sem oldódtak meg teljeskörűen). Ezek egy része a funkcionális jelleg megváltozásából adódott, hiszen az elmúlt évtizedekben - a mezőgazdasági művelés mellett, illetve helyett - jelentősen erősödött a kertségek lakójellege, amely a gazdálkodók és az újonnan érkezők között okozott feszültséget.25 A problémák másik forrása a telekméretből, illetve a közterületek kiszabályozásának hiányából, valamint a lakhatáshoz szükséges elégtelen infrastrukturális feltételekből s a számottevő környezeti terhelésből adódott. 25 Kecskemét Városfejlesztési Koncepciójának módosítása 2007. Kecskemét. 52. p. 163
