Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 7-8. szám - Iványosi Szabó András - Hoyk Edit: Kecskeméti táj, kecskeméti tájváltozások
Cegléd) kívül Szegeden, illetve néhány Duna menti faluban és öt kiskun településen maradt jelentősebb népesség. Ide tömörültek a lakatlanná lett Két víz közi területek, sőt a Dél-Dunántúl menekültjei is. A mongol pusztítás után ezzel másodjára tört meg a Duna-Tisza közén az antropogén tájfejlődés folyamata. A korábban földművelésbe vont tájak ismét ruderális területté váltak, teret nyitva a pusztásodásnak, a természetszerű állapotok visszaállásának. A viszontagságokat tetézte, hogy ekkor voltak a kis jégkorszak legnagyobb lehűlései, éhínségeket, járványokat és állatpusztulásokat idézve elő. A Folyóköz települései közül ugyanakkor mindinkább kiemelkedett Kecskemét, amely a hatalmas pusztabérletek révén meghatározó állattartó és kereskedelmi központtá vált. Bevételeinek legfőbb forrása - egészen a 18. század derekáig - a marhakereskedelemből származott.25 Kecskemét Magyarország legnagyobb szabadalmas mezővárosává nőtt, népessége a hódoltság végére a hétezer főt is elérte. A török kor további geográfiai következményei:- „nőtt" a városok halmazos-sugaras településszerkezete. Ennek mintapéldájául ismét Kecskemétet említhetjük. Az ilyen utcahálózat kialakulását - a védelmi szempontokat is meghaladóan - a belterületi állattartás és a piacozás mozdította elő,- hasonlóan történelmi időket áthidalóak az úthálózat alapelemei (posta- utak, sóutak, marhahajtó utak),- hogy a Duna-Tisza köze mindmáig az ország második legritkábban lakott területe. A török utáni konszolidáció évszázada Az időszak földrajzi és tájhasználati jellemzői:- a szántóművelés térhódítása,- a fás szárú növényzet szinte teljes kipusztítása,- gyorsuló újranépesedés, a ritka településhálózat rögzülése,- a tanyásodás embrionális megjelenése,- a lassan visszaszoruló nagyállattartás - tájhasználat következményei,- az eddigi legnagyobb antropogén eredetű homokmozgások. A török kiűzését követő átmeneti időszak kezdetén a Kecskemét - Szeged - Halas - Fülöpszállás - Szabadszállás településekkel körvonalazott területen egyáltalán nem volt falunak nevezhető település. Elképzelni is nehéz, hogy a ma aprón mozaikos, tanyákkal, erdőfoltokkal, fasorokkal és kertekkel tagolt hátsági vidéken 300 évvel ezelőtt mindezek a tájelemek hiányoztak! A térség visszanépe- sedése csak a 18. század közepétől gyorsul föl. Jelentős fordulat, de a tájhasználatban nem szab új irányt a kunok és jászok 1745. évi megváltakozása (a redemptio). Ez nehéz helyzetbe hozta, de nem rendí25 Kocsis Gy. 1999: 190-195. 26
