Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 7-8. szám - Iványosi Szabó András - Hoyk Edit: Kecskeméti táj, kecskeméti tájváltozások
Ma ezeknek az egykori tavaknak és csatornáknak nincs természetes vízkészlete, illetve vízszállítása, vagy nyomtalanul eltüntették azokat a tereprendezések során. Pedig a városközeli legnagyobb szikes tavakról - amelyek múltbeli létét csak tovább élő nevük őrzi - Hornyik János még ezt írja:9 „A Széktó a Mária külváros irányában igen erős szikes vizű tó. A Csalános-tó, ennél jóval küllebb a város határainak déli területén van, szintén tiszta és testet erősítő szikes vízzel bír. Mindkettő nyári szabad fürdőzésre használtatik. E tavak területe most egyenkint mintegy száz katasztrális holdnyi vízterülettel bír, de hajdanán sokkal terjedelmesebbek voltak és halászatra is használtattak." Talán ennyi is elég annak jelzésére, hogy Kecskemét környéke a 20. század előtt nem volt a mai vízszűke helyzetben. A szikes tavak vízutánpótlását kisebb részben a csekély kiterjedésű felszíni vízgyűjtőjükre hulló csapadék biztosította, nagyobb részben a talajvíz táplálta. Éppen a talajvíz évtizedekre visszanyúló süllyedése áll a hátsági tavak visszahúzódásának, eltűnésének a hátterében. Vízjárásuk ma nem szezonálisan ingadozó, hanem elégséges utánpótlás híján évekre kiszáradnak. A ritka, szélsőségesen nagy csapadékú, és így megemelkedő talajvizű években (mint pl. 2000-ben vagy 2011-ben) újra megjelent néhány tómederben a vízborítás. Ez azonban ma már — az elmúlt másfél évtized tapasztalatai alapján - csak eseti jelenségnek tekinthető. A gyors, ellentétes irányú változások a vegetációra is negatív hatást gyakorolnak. A kanalizált természetes életközösségek a huzamos kiszáradáshoz nem tudnak alkalmazkodni, fajszelekciójuk erős, területük rohamosan zsugorodik. A város mai tavai: a széktói vízművédterület és a szabadidőközpont területén lévő, együttesen 40 hektárt meghaladó, átlagosan 4 m vízmélységű, ásott medrű tavak éppúgy talaj- és belterületi csurgalékvizekből táplálkoznak, mint a városi szennyvíztisztító mű ürgési pihentető tava. A Csukás-ér (Kecskemétről) és a Félegyházi-vízfolyás (Kiskunfélegyházáról) pedig tisztított városi szennyvizet szállít - előbb egyesülve, majd a Dong-éren keresztül a Tiszába. Felszíni vizek híján még inkább felértékelődik a talaj- és rétegvizek szerepe. A hátság üledékjellegéből és éghajlati viszonyaiból következik, hogy itt a vizek többnyire nem a felszínen, hanem talajvíz formájában a felszín alatt mozognak. Ennek fő iránya Kecskeméten - a lejtésviszonyoknak megfelelően - délkeleti, a Tisza felé tartó. A talajvízszint az 1960-as évekig átlagosan 2-3 m-re volt megüthető. A talajvíztükör maximuma jobbára kora tavasszal (áprilisban), minimuma szeptember-október fordulóján áll be, éves ingása 1000-120 cm. A talajvíz mélységi helyzete az elmúlt fél évszázadban jelentősen megváltozott: a város belterülete alatt (a korábban nagy mennyiségben elszikkasztott szennyvizek, a párologtatást akadályozó burkolt felületek és a zöldterületi öntözés hatására) magas szinten, 1,5-3 m között stabilizálódott, a külterületeken viszont jelentősen csökkent, ma 3-5 m között váltakozik. A talajvízszint-csökke- nést és a növekvő mértékű ingadozást jól dokumentálják a talajvízszint-észlelő kúthálózat hosszú idősoros adatai. A fülöpházi (szappan-széki) 1387. sz. talajvíz- kút adatsora szerint az 1960-as évekhez képest másfél-két m-t süllyedt az éves 9 Hornyik J. 1927: 28. 17
