Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 1. szám - Sándor Iván: (Meg)érintések – melyik században élünk? –

Az orvostudomány a bőrön jelentkező fertőzött gócok terjedését fellobbanó szóródásként diagnosztizálja. A globalitás korában ehhez hasonlóan lobbannak ki a világ különböző részein és végtelen gyorsasággal „szóródnak" a megoldhatatlanságok. A történelemben nincsenek teljes megoldások. Ne legyenek illúzióink. Alternatívák vannak. Jobbak, rosszabbak. Lehet választani. A választások tétje: milliók, országok sorsa.

„Mindig a lehetetlenre kell rákérdezni - és az elért csúcson mindig újra -, mert csak így derülhet ki a lehetséges és a tudható határa" - töpreng Mészöly. Értelmezésemben ez adhat esélyt a jobb alternatívák választására.

A nyugati demokratikus világ megoldhatatlanságaival szembeállíthatok az antidemokratikus-keleties világok örökös katasztrofális uralmi formációi. Ma is közöttük kell választani. Megrögzött nemzeti szokásunk a rosszabb oldalra való sodródás. A tisztábban látó kevesek törekvései ellenére. Ők jelentik a kitaszítandó kisebbséget. A rosszirányú útkanyar a mentalitássá sűrűsödő ismerethiányra, gyanútlanságra, közönyre épít. Következmények? A múltban: két vesztett háború rideg következményeivel. A mában: szembefordulás a nyugati demokratikus jogállamisággal, orientáció mondjuk az orosz, ukrán, fehérorosz, azerbajdzsáni szolgatársadalmak felé.

A nemzeti bezárkózás mindig a rosszabb alternatíva. Szinonimája: a bukás.

Vissza a Bánk bánhoz. Az V. felvonás mindig zavarba hozta az irodalomtörténetet is, a színházakat is. Pedig mennyi lehetőség az értelmezésre.

Már a felvonás kezdetén megjelenik az érdekharc, a mohóság, a helyezkedés. Az irigység. A haszonlesés. Az Udvarnok „Egyéb-iránt" máris arról beszél, hogy Myska bán jól járt, mert „elnyeré Zalában Zelelgeh jószágot, fiastól együtt...", hozzáteszi: mintha más a tetteivel „szintúgy" nem lett volna rá érdemes.

A felvonásban két magatartás ütközik. Az egyik: főhajtás, elfogadás, belesimu- lás a „helyzetbe". Érdek szerint, amiként Biberach korábban mondta, „Ott van a haza / Hol a haszon". A másik Bánké: az okok keresése, a lobogó meditáció, a holtpontra jutás, amiként mondja, „Vég semmiség az én ítéletem".

Melyik században töprenghetünk (újra) Tiborc kifakadásán? „Ő cifra és már- ványos házakat / építtet; és mi csaknem megfagyunk... / Ő csordaszámra tartja a gyülevész / szolgáit... És aki száz meg százezret rabol / Bírája lészen annak, akit a / szükség garast rabolni kényszerített..."

Halála előtt néhány évvel Ruszt József felhasználta könyvem ajánlatait Bánk bán-rendezéséhez. A kecskeméti Katona József Társaság munkálkodásában is talán használhatóak az ajánlatok.

Melyik századról töprengünk? (3.)

6