Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 6. szám - Kovács Krisztina: Nem lehetsz vak Granadában
A negyedik kötet, az \Ó, Santo Domingo! ráérősen hömpölygő lírai utazás, amely szerencsére már nem is akar egyetlen történetet kézben tartani, a töredékekből építkező esszéregény formájában azonban sokkal többet mond el tájról és történelemről, mint a korábbi szövegek. A granadai peregrináció ürügyén a kora újkori Európa kultúrhistóriáját összegző könyv ahol kell, a magyar történelem szálait is kézben tartja. Úgy tűnik, ez a tudatosan szétesővé komponált forma, amelyben az egyetlen biztos pont a rögzített hely, hatásosabban működik itt, mint az író minden eddigi kísérleténél. Az jÓ, Santo Domingo! a hely iránt fellobbanó szenvedélyes szerelem története, emellett persze a Száraz szövegeit végig izgalomban tartó morális, olykor moralizáló kérdésekre is választ keres és talál. Jelesül arra, hogyan alakítható ki a nemzeti identitás vállalható formája úgy, hogyan nézhetünk a nagy történelmi narratí- vákra olyan módon, hogy ez a kötődés minden szélsőséges megnyilvánulástól mentes legyen. A könyv mindemellett már tartalmazza azokat a motívumokat, amelyeket az azt követő tár- canovella-válogatás, az Andalúziái kutyák és a novelláskötet, az Elpatkolsz szívem, mint a pinty. A ráérősen csellengő, öntörvényű andalúz ebek történetei („Jó volna kutyának lenni Andalúziában." jÓ, Santo Domingo!, 131.) az utolsó három könyv szövetébe már menetrendszerűen épültek be. Az őrjítő déli szélről vagy a szép spanyol cigányokról szóló mesét ugyancsak a „granadai regény" görgeti tovább a tárcákba (Tramontana, Gitanók) és a novellákba. Az esszéregény e történetmagva kerül be a publicisztikagyűjtemény címadó szövegébe, amelyet a tavaly megjelent novelláskötet változtatás nélkül közöl újra. A magyar és a mediterrán tájakon, vagy éppen beazonosíthatatlan földrajzi helyeken játszódó szövegek Száraz tárcakötetében a fejezetekre tagolással még egymástól elválasztva jelennek meg. Bár az egységek címei árulkodóak (Alef Utazás vízözönnel): a Borges-, Calvino-, Márquez- allúziók, így az elmosódó kontúrú lokális és temporális viszonyok tartományába irányítják az olvasót. Az Elpatkolsz szívem, mint a pinty ezt a ciklikus szerkezetet viszi tovább. Katalán, andalúz, tibeti, erdélyi, budapesti helyek követik egymást ebben a dinamikus mozgást megvalósító kalandtúrában, miközben egyes történetszálak gyorsan villannak fel, majd tűnnek el, hogy aztán végül nem is olyan váratlanul bukkanjanak fel és folytatódnak több szövegben. A könyv első elbeszélése (Katharina Bianca Alba, a vak jósnő) a fent vázolt elbeszélésmód esszenciája. A címszereplő bizonytalan származása (katalán?) és identitása (vak vagy sem, jósnő vagy szélhámos?) csak a történet egyik kérdése. Ha elfogadjuk, hogy a fantasztikus irodalom szabályai szerint sodorjon minket a történet, már nem kérdezzük, miért is ugrik hősünk elé egy napsütötte budapesti utcán a titokzatos „látó asszony". Az meg végképp nem szorul magyarázatra, miért keresi és lokalizálja tévedhetetlenül előzetes tudás híján a címszereplő szülőhelyét a kissé enervált, ám az értelmetlennek és lényegtelennek tetsző dolgok és események keresésében nagyon is szenvedélyes elbeszélő. Kérdések, amelyekre az olvasót kivéve, úgy tűnik, mindenki tudja a választ, megérzések és koincidenciák irányítják a szüzsét, ez az atmoszféra az egész válogatásra rátelepszik. Az általános és stiláris elvvé tett szétesésében persze van rendszer, a titokzatos kézirat/ok után kutató narrátorok több elbeszélésben (Elpatkolsz szívem, mint a pinty, Lázálmok atlasza, Végső dolgok, Fekete tulipán) jelen vannak. Az animális szférából az előző két könyvben is kiemelt szereplőkké váló, létezésük öntörvényűségével példává váló ebek (Andalúziái kutyák, Kutyák Tibetben) mögött egy egész bestiárium sorakozik fel: majmok (Végső dolgok), medvék (Faliszőnyeg), polipok (Szörnyeteg) népesítik be Száraz rövidprózai világát. A peregrinációval, kultúraközvetítéssel kapcsolatos létező és fiktív iratok mellett a magyar valóság szociografikus megközelítése is szerepet játszik, így a szövegek imaginárius jegyeik mellett mégiscsak reflektálnak a kor, persze elsősorban a nyomor és a kilátástalanság problémáira. A címadó történet traumákkal terhelt, családi tragédiákat cipelő orvostanhallgató hősnője számára szerelme megfenyegetése és szakszerű, anatómiai ismereteket hasznosító kivégzésének víziója természetes reakció. A Fölöttük a csillagos ég elhagyott vasúti kocsiban élő clochardjainak láthatóan nincs elbeszélhető múltjuk, menekülésük iránya és oka ismeretlen, az azonban világos, hogy számukra már csak a keleti mesék képzelt terébe költözés maradt. A Katharina Bianca... fonalát a Lázálmok atlasza veszi fel újra, a közös metszetet nemcsak a barcelonai utcák kulisszái, hanem a titokzatos kéziratokban fellelhető világtudás adják. Bár Száraz Miklós György novelláiban mindenki az elmúlás közhelyességében is húsba vágó élményével 108
