Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 6. szám - Svébis Bence: Dezillúziók diktátorai

hasznos, semmi figyelemre méltó, semmi, ami akár kicsit is a munkával volna kapcsolatos, aminek egy valódi ügyvéd asztalfiókjában kéne lenni. Ahogy a leltár, úgy Kötter is ezeknek az embereknek a szemetében turkált két köteten keresztül, és csak annyi derült ki, hogy minden hasztalan. Ahogy kukába kerülnek az évek alatt felhalmozott személyes tárgyak, emlékek, úgy kerülnek kukába az emberek is. Nincs szavatossági idejük: már akkor lejártak, mikor történetük elején megismertük őket.

Ha a Dögkeselyűk a Rablóhalak lezárása, akkor az A harcból nincs elbocsátás egyszerre összegez és lép tovább. Ám ez a továbblépés csalóka: egy másik társadalmi réteg, a celebek világát boncolgatja. A valóságshow-k és haknik sztárjait, a férfiújságokról visszatekintő dekoratív, de valójában dísztelen nőket. Hogy a Rablóhalak és a Dögkeselyűk kiüresedett pénzemberei semmiben sem különböznek a nagyravágyó kisembertől, az örök vesztestől, a kisiklott életét kordában tartani képtelen nímandtól, azt Kötter tökéletes párhuzammal érzékelteti. A Dögkeselyűkben szereplő ügyvédi iroda főnöke, Viktor fotókat készít egy bérház falfirkáiról. „A harmadik kép, amelyet Viktor szemmel láthatóan mobiltelefonnal készített, ezért kicsit homályos is a felvétel, egy szakadt lakótelepi lépcsőház falára, primitív kézírással odafirkált feliratokat ábrázol. A feliratok elég viccesek: »Kurva! Évi egy nagy kurva Kati egy nagy kurva Zsani egy nagy kurva.« A feliratok mellett horogkeresztek, alattuk széttárt női lábak. A lábak között újabb női nevek. Viktor képaláírása: »Hölgyek a falon«" - áll A vörös, a zöld és a fekete című novellában. A harcból nincs elbocsátás nyitóírásban, A moziban egy Tibor nevű egykori valóságshow szereplő ugyanebben a lépcsőházban készített képeket: „ Úgy látom, hogy a fotók egy lakótelepi ház lépcsőházában készültek, talán éppen abban, ahol most Tibor él. [...] A következő kép minden bizonnyal ugyanebben a lépcsőházban készült, mert a szétrohadt radiátor sarka belóg, és a falon a feliratok is ugyanarról a primitív kézírásról árulkodnak: »Kurva! Évi egy nagy kurva Kati egy nagy kurva Zsani egy nagy kurva«. A kép címe: Falfirka II. [...] Újabb rendhagyó fotó következik. Tibor ezúttal rajzokat örökített meg, egészen pontosan horogkereszteket, alattuk széttárt női lábak, a lábak között női nevek. A horogkeresztek közül néhányat valaki megpróbált négyzetté alakítani, így leginkább egy ablakra hasonlítanak. A kép címe: Hétköznapi fasizmus és antifasizmus." Egy helyszín, két külön attitűd: Viktor telefonnal, nemtörődöm módon készítette a fotókat, és Facebook-oldalára töltötte fel őket. Tibor művészetként tekint rá, számára ez kiugrási kísérlet: az ismeretlenség, a pénztelenség ketrecének kulcsa lehet. Szánalomra méltó figurák mindketten, akik értelmetlen létüket akarják igazolni bármi áron. Ám míg Tibornál a vágy vezérlője: kitűnni a tömegből, Viktornál a feloldódni a tömegben. Az egyiket taszítja a tömeg, mert általános, a másikat vonzza, mert társadalmilag az előbbi fölött áll, s emiatt nem veszi észre, hogy semmivel sem általánosabb. Ki a senki, az üzletember vagy a tróger? Valójában mindkettő, hiszen az üzletember maga is tróger, felelőtlen vágyhajhász, és a tróger is üzletember, a vágyhajhászok uzsorása.

A harmadik kötet címadó novellája - amely terjedelmét tekintve akár kisregénynek is nevezhető - tulajdonképpen esszenciálisán tartalmazza mindazt, ami Kötter eddigi írói világát jellemezte. Elbeszélője egy tévétársaság menedzsere, aki épp ugyanolyan problémákkal küzd, mint a korábbi kötetek szereplői: társtalan102