Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 6. szám - Gilly Zsolt: A fotós természete
ellenére még mindig hajlandó évi több ezer órát lessátorban tölteni azért, hogy az általa megálmodott képet elkészíthesse. Már régen nem a szerencsére bízza, hogy a fotói jól sikerüljenek. Mint egy igazi művész, először kigondolja, hogy mit szeretne látni az elkészült képen. Ennek megvalósításához türelemre, kitartásra van szükség, és még így is előfordul, hogy néha szenvedés vagy csalódás a befektetett energia gyümölcse. Ki is Máté Bence? Igazi kiskunsági, pusztaszeri gyerek. Pusztaszeren járt iskolába, ahol szülei pedagógusok, itt gyűjtötte azokat az élményeket, amik máig is meghatározzák gondolkozását, látásmódját. Szegeden járt erdészeti szakközépiskolába az általános iskola elvégzése után. Innen a soproni erdészeti egyetemre került, ahová nem sokáig járt, mivel rövid idő alatt kiderült, hogy túl sok olyan dolgot kell tanulni, ami őt nem érdekli, és elvonja az idejét a fotózástól. így az egyetem helyett maradt az élet iskolája. Fotózásának kedvenc helyei magyarországi helyszínek, a pusztaszeri puszta, a szikes tavak, nádasok, a Kárpát-medence, de már Costa Ricán, Brazíliában és Afrikában is vannak fotós lesei. Számára a természetfotózás egyfajta vadászat, sport és művészet. Alapvető célja, hogy minél jobban megismerje és megismertesse a természetet, az állatok, főként a madarak életét, szokásait, viselkedését. Ehhez rengeteg időt kell eltölteni a terepen tervezgetve, szemlélődve, hóban, fagyban, kánikulában. Az ehhez elengedhetetlen kitartás, szorgalom mindig megvolt Bencében. Az élővilág alapos ismeretének köszönhetően tudja előre megtervezni a képek témáját, amit fotózni akar. A természetben „helyszíneket" alakít ki, ahol az állatok jól érzik magukat, nem zavarja őket az ember jelenléte. Amint elkészült a „díszlet", összerakja azt a technikát, amit alkalmaznia kell ahhoz, hogy a fejben kitalált kép el is készülhessen. Nincs már más hátra, mint be kell bújni a fotós lesbe, és ott kuksolva napi 8-10 órát eltölteni, és már készülhetnek is a várva várt képek. Egy-egy témával akár hónapokig is foglalkozik. Például a „lékhalászok" című sorozata (2005) 70 napig készült télen, egy halastavon, ahol a lékből kivadászható halak jelentették a túlélési esélyt a szürke gémeknek, nagykócsagoknak. Megrendítő képek születtek erről. Kitartó munkájának hozadéka a kiváló fotók mellett, hogy a világon egyedülálló fotós leseket is készít. Első lesét a Tömörkényi-halastó nádasában készítette egy nyúlketrecből, ahonnan kis vízicsibéket fotózott. Mai lesei már csúcstechnikát képviselnek: fűthetőek, kényelmesek, a detektívüveg eltakarja a fotósokat a madarak elől. A háttér tökéletes, a madarakat néhány centiről lehet fotózni. Leggyakrabban a pusztaszeri tanyája környékén kialakított fotós leseit használja. A Bence-tanya a Kiskunsági Nemzeti Parkban, a puszta, az erdő és a víz találkozásánál áll. A nádasba süllyesztett vízparti les különleges tervezésének köszönhetően testközelből fotózhatok a gémek, kócsagok, szárcsák, récék és a parti madarak. A magaslest kimondottan a fokozottan védett szalakóta fotózására építette. Lehet, hogy kevesen ismerik a szalakótát, pedig a Kiskunságban rendszeresen (folytatás a 97. oldalon) 80
