Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 6. szám - Bíró-Balogh Tamás: Radnótitól Bakáig
Bíró-Balogh Tamás Radnótitól Bakáig Egy Kormos István-vers kultikus alakulástörténete Visszaemlékezéseiben Kormos István leír egy esetet, amikor Vas Istvánék lakásán egy kínos jelenetbe csöppent: Trencsényi-Waldapfel Imre és a házigazda valami politikai kérdésben ölték egymást, végül pedig Kormos egy rá jellemző abszurd viccel ütötte el a helyzet komolyságát. „A vitának ezzel vége lett - írja Kormos -, s Pistától megkaptam ajándékba Verlaine francia válogatott kötetét; ezt a dedikációt találtam benne: »Pistának, szeretettel Miklós.« Azaz Radnóti; Vas még hozzátette az ajándékhoz, hogy ez már régen jár nekem, mivel a Fehér virág Radnótiról szól. "J Mi is történt tehát? Vas István valamikor kapott egy Verlaine válogatott kötetet Radnótitól, aki ajándékozási bejegyzést is írt a francia nyelvű könyvbe, később pedig Vas ugyanezt a kötetet továbbadta Kormos Istvánnak. A vers, ami voltaképpen az ajándékozás indoka lett, így szól: Fehér virág Fehér virág a zápor zuhogva ejti szirmát holló a szél az ékkő tócsában mossa tollát szép zöld haját lebontja a kukorica elszáll e sziromzuhogásból a tündöklő ökörnyál Fehér virág kezedben szétporló liliomszál szétporló tenyeredből szökkent e liliomszál szétporló zuhatagból ahogy a szirom elszáll eltűntél aki köztünk angyali zene voltál A Kormos-kötetekben a vers alatt mindenhol ott a keletkezés évszáma is: 1948. A visszaemlékezés szerint Kormos éppen ennek a versnek köszönhette Vas István és felesége, Szántó Piroska barátságát is. A Fehér virág megjelenéséig csak látásból ismerték egymást, és kapcsolatuk alig csak a köszönésig jutott. Akkor azonban, „az utolsó Válasz megjelenése után néhány nappal Rácz úr Flársfa utcai zugantikváriumában böngészgettem, ahol fillérekért kincseket lehetett találni, például ötven fillérért Mérimée Spanyol napi ójának első 1 1 Kormos István: A vasmozsár törője alatt. Új írás, 1976. szept. In: Uő: A vasmozsár törője alatt. Összegyűjtött prózai írások. Bp., 1982. 14-36. - Az idézetre Bakos András (Szeged) hívta föl figyelmemet, köszönöm neki. 72
