Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 1. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Parasztok és cívisek a hódoltság jogszolgáltatásában
feleknek kezet kellett adniuk, hogy megbékélnek, és az ismét békétlenkedőt súlyos pénzbírsággal fenyegették meg.10 Egy kivételre mégis van példa. Az itteni jogszolgáltatásba azonban az egyházat, pontosabban az egyházakat csak a hosszú háború (1593-1606) alatt, a kádi távozását követően jelentkező bizonytalanság során, a közbiztonság csaknem teljes megszűnésekor kialakult hatalmi vákuum idején vonták be ez esetben. Annak különlegessége indokolja az ügy felidézését. Ezt a kivételes esetet az 1600-ban készült jegyzőkönyv örökítette meg: „Chun Gáspár, Alpári Takács Házában... lakó foglalt ell volt egy leánt, Móré Miklósnéjét, Szabó Pétör házánál való Klárát. Ennek penig ellene szóló volt, hogy [Chun Gáspárnak] más mátkája is vagyon jegyben, sőt azon kívül is mással is szállják, feleségével, az Predicator uram Búzás Mihály. Bírák uraim és tanács beli jámbor személyök akarattyából elszakasztották. Első Búzás Mihály Predicatorunk, Gergöly [katolikus] pap más röndön. Scola mestör mind kettő, János és György földvári. Bíró Uram János uram Szana, Méhes Mátyás, Egyházfia Szabó Pétör, Pap János, Szabó Pál, Mészáros Jakab, Hévízi Gergöly, Kormos János. Móré Kelemen az leánnak báttja. Kit mind ez Jámbor személyök élőt elválasztották Predicator uraink és az egész tanács várasul is tűle, mört tisztátalan életűnek találtatott. Azt mondották, hogy az Sotváné lányát is vötte volt ell Léván; sőt maga is nem tagatta, hanem azt mondotta, hogy igaz volt ugyan, de nem tudgya, ha tatár vitte ell, vagy hol van. "11 Miként utaltunk erre, ez esetben nemcsak a körülmények voltak rendkívüliek, hanem a felmerült vád is. A bigámia gyanújának tisztázása ugyanis részben a magisztrátus hatáskörébe, részben pedig, mivel szentszéki ügy is volt, az egyházi bíróságra tartozott. A legalsó szintű egyházi hatóság ítéletére nyilvánvalóan a rendkívüli körülmények között került sor. Az mindenképpen feltűnő, hogy az ítélkezésben a tanácson nemcsak az érintett, hanem a másik felekezet papja is részt vett, és rajtuk kívül még a két „scola mestör", sőt az egyház altisztje is. Az ítélet végrehajtása viszont még ebben az esetben sem egyházi, hanem a polgári bíráskodás szokásainak megfelelően történt. * A három város törvényszékéhez hasonló volt a „fogott bírák" - a kortársak megnevezése szerint arbiter bírák - intézménye. Ezek tagjait „jámbor becsületes törvénytevő szomszédos városi és falusi uraink" közül hívták meg. Tehát ennek tagjai nemcsak a három város esküdtjei, tanácstagjai közül kerülhettek ki. Ennek az elnöke is az érintett város főbírója volt. Nemritkán, vásárok alkalmával kerítettek sort arra, hogy a megoldatlan ügyek végére pontot tegyenek. Az arbiter bírák ítélőszéke a „Böcsülletes fogott törvény" a fontosabb polgári és súlyosabb bűnügyekben egyaránt ítélkezett. Azonban a három város törvényszékével szemben ez a testület több ügyben is jogosult volt döntést hozni. Mivel a XVIII. század elején a jogszolgáltatás már az ország egész területén zavartalanul működött, ekkor ez az intézmény is megszűnt. A korabeli jogszolgáltatás ezen fórumának a feltárása is Schwáb Mária érdeme. Háromnegyed évszázad elteltével érthetően e téren is indokolt néhány pontosítás és kiegészítés. Megállapítása szerint: „Míg a főbíró és a városi tanács törvényszéke már régi, százados 10 Schwáb Mária: 1939. 27-28. - A három város ítélkezése a török kiűzése és az országos közigazgatási és bírói gyakorlat visszaállítása után indokolatlanná vált. Kőrösön 1699-ben gyűlt össze utoljára. Érdekes módon 1725-ben még egyszer igénybe vették szolgálatát. Majlát Jolán: 1943. 43. - Szilády Áron - Szilágyi Sándor: 1863.1. 76-78. - 1659-ben Szabó János a „főbíró urunkat megmocskolta", ugyanis „Csebe Pál főbírót törökösnek mondotta, azt találtuk, hogy Szabó János megkövesse Csebe Pál urunkat; ha ennek utánna ezen szókat mondaná csak gyermek előtt is, toties quoties semper solvere tentatur judici f. 24." Iványosi-Szabó Tibor: 1996. 64. 11 Iványosi-Szabó Tibor: 1996. 53-54. 64