Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 6. szám - Lipa Tímea: Az Ady-szeminárium
Mindezen jellemvonások azonban ellentmondanak annak a népszerű vélekedésnek, hogy Ady korának forradalmi költője32, hiszen nem a jelen világban élt, „egészen elhibázott dolog, hogy Adyról valaki úgy akar közönségest mondani, hogy a korhoz való viszonyról beszél, egészen téves úton jár az, aki Adyban a politikai és forradalmár költőről beszél, mint valakiről, akit korával való viszonya determinál, akinek külső eszmeáramlatokhoz köze volt."33 Babits úgy véli, hogy Ady költészetének minden aspektusát ez a mélyből való táplálkozás határozza meg, így szerelmi költészetét is ez irányítja oly módon, hogy nem a jelen idő konkrét nőalakjáról ír, hanem az általa felébresztett általánosabb értelemben vett élményről: „ Egész szerelmi költészete nem jelenhet meg egy nő alakja [alakjában], mint kívülről látott alak. Mindig önmagával vívódott. Szerelmi kötetében is. [...] Hányszor mondja egy léda. Nem a nőről, egy külső nőről van szó, [hanem] egy kalandról, egy élményről van szó, ami benne, magában él. Ez az önmagához való hűség teszi azt, hogy egészen elhibázott dolog, hogy Adyról valaki úgy akar közönségest mondani, hogy a korhoz való viszonyról beszél, egészen téves úton jár az, aki Adyban a politikai és forradalmár költőről beszél, mint valakiről, akit korával való viszonya determinál, akinek külső eszmeáramlatokhoz köze volt. "34 Irodalomelméleti előadásai és szemináriumi órái is ismétlésektől mentesek, azonban a második szemináriumi órájának a második felében újra előveszi a dac témáját Babits: „Egy szót mondanom kell előbb, amivel nem vagyunk egészen a legmélyén annak a szellemnek, de ami mégis sokkal mélyebbre vihet bennünket, kincskereső utunkban: a dac."35 S így beszél erről a későbbiekben Ady kapcsán: „Egy magyar dac, ami elszakadni akar, ki akarja irtani magából azt, ami legmélyebben ő. Ez a mélyből és önmagából kinövő dac az első forradalmi csírája Adyban és mindvégsőkig az marad." Majd mindezt a költészetére vonatkoztatva így tárgyalja: „Ez [az], ami dacból a dekadens versek írására kényszeríti és a Még egyszer című kötet ennek a korszaknak a kötete. Nem reprezentál. Valami nagy villanások vannak benne, nem az igazi Ady. Ebben még mások beszélnek az ő ajkán így. De már nem azok a mások, akik mindig voltak, már nem az ő környezete beszél, azok beszélnek, akiket a környezete dekadens szóval bélyegez meg. [...a] magyar dekadens költő, Szilágyi Géza36 ellen. Ez a dekadens költő a forradalmi Adynak első hőse." Babits tehát a dacból eredezteti Ady vonzalmát a dekadens költők iránt. Ady számára a dac egy olyan irányító érzés volt, amely meghatározta költészeti orientációját. Szabó Lőrinc gyorsírásos lejegyzésében a második órát úgy zárja Babits, hogy utal a következő órára: „[...] ebbe a nagy titokba próbálunk mi valahogyan legközelebb erről." De a jegyzet erről nem fellelhető. 32 „Hogy lehetett ez a költő a forradalmi költő? Ez a költő, aki így tervezte, innen merített, ilyen _____í hozott? Hogy lehet őt nézni a legforradalmibb, a legfelforgatóbb költőnek. Ő nem a kora költője, [...] ha ő forradalmár költő, akkor ez a forradalmiság valami _____bői jön benne, olyan, mint minden nagy költőnek mélyről jövő forradalmársága." 33 Kéziratban. 34 Kéziratban. 35 Kéziratban. 36 Szilágyi Géza (1875-1958) jogász végzettségű költő, író, újságíró. 66
