Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 6. szám - Fried István: A „rejtélyes költő” – ahogy Németh László látta

Józsefről szólva, egyfelől (néhány fontos, a kutatásban teljes joggal számon tartott) elemzési szempont fölvetését kockáztatja meg Németh, a dráma világába beleélve magát, mégis kilátva onnan, másfelől az írószemélyiség rajza olyanra sikerül, amely problémátlanul helyet kaphat a Kisebbségben író-seregszemléjében, a pozitív oldalon. Azt az ellentmondást igyekszik kezelni, hogy a Bánk bán számára (és általában véve is) legfontosabb mondatai közül néhány majdnem szó szerinti fordítás divatos, ám középszerű német művekből. Szakmaiságára vall, hogy figyelmeztet: Katona korának „eredetiség"-felfogása jócskán különbözik a XX. századétól. Azt nem sejthette, hogy e téren a „posztmodern" ismét előtérbe helyezi, szövegköziségnek nevezve, minősítve, a (tudatos) átvételt, az adaptálást, az allúziót, a célzást. A cenzor kijátszásának ötletét ugyan nem említi, ám nem véli elegendőnek a szerinte „szerencsemosás"-t (Gyulait ebben is elmarasztalva), és rámutat, hogy az átlagos-szokványos német szöveg mennyire megemelkedik Katona nyelvén, s miképp illeszkedik be a drámába, éppen a drámai nyelv koherens volta révén.

Az előadás meghatározott időkerete nem kínált alkalmat egy szélesebb körű bemutatásra; viszont mű és szerzője egymásra olvasásával egyben akár későbbi drámáinak hőseit látszik megelőlegezni. Az értetlenségbe ütköző, korát messze megelőző író és mű személyiségproblémájának csupán egyetlen szegmensét tartalmazza az esszé; a kevés adat (jóval Waldapfel József és Orosz László monográfiái előtt32 vagyunk, a kritikai kiadás is csupán a jövő zenéje ekkoriban) megakadályozza olyan előfeltételezések megfogalmazásában, mint amelyeket Kazinczy, és még inkább Berzsenyi esetében papírra vethetett. Ebben a formában sem mellőzhető darabja azonban a Katona-befogadás történetének, tömörségében, utalásaiban a kibontakozásában, tehetsége érvényesítésében gátolt magyar író „kisebbségbe" szorítottságát vázolja fel.

32 Waldapfel József: Katona ]ózsef. Bp., [1942], Orosz László: Katona József. Bp., 1974. A nyitva maradt kérdésekről. Uő: Kérdőjelek. Egy Katona-kutató töprengései. Bp., 2007. Továbbra is kutatóra vár a Bánk bán mindkét változatának szembesítése egyfelől a kor magyar és pesti német színészetével, másfelől a kortárs és a közeli múlt német drámaírásával, az érzékenyjátékokkal, a lovagdrámával és a történelmi színművekkel. Az első változatban Ádelájd (a második változatban Melinda) neve teljesen nyilvánvalóan abból a színműtípusból származott, amelynek pályája elején Katona is fordítója, ismerője volt. (Kotzebue: Adelheid von Wulfingen). A magam kutatásaiban a színi utasításokon szemléltettem Katona drámájának beágyazottságát a kortársi színészetbe/drámába: Színjáték, dramaturgia, kortárs dráma—és a Bánk bán. Színháztudományi Szemle 1992, 29., 15-25. Itt is csak röviden emlékeztetek arra, hogy az ötödik felvonásban hányán szólalnak meg érzékenyen/elérzékenyülve, hányán sírnak... A Rührstückkel való kapcsolat ez esetben nemigen cáfolható. A Bánk bánból vett idézeteket a kritikai kiadásból vettem: Bánk bán. (Kritikai kiadás) s. a. r. Orosz László. Bp., 1983.

59