Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 6. szám - Kabdebó Lóránt: A városi társaság
vezett pécsi és miskolci egyetemi konferenciasorozatunk, mely az irodalomtudományban megalapozta a rendszerváltást. Ezt szervezték az Irodalomtörténet és a Literatnra folyóiratok általunk szerkesztett ciklusai, ahol tudósaink mai nemzedéke nőtt fel. Itt formálódott az újabb generáció kiemelkedő alakja, Kulcsár-Szabó Zoltán, immár egy újabb szempontú Szabó Lőrinc-monográfia megalkotója, és Lőrinc Csongor, berlini professzor, alapvető Szabó Lőrinc-tanulmányok szerzője. A műfordító Szabó Lőrinc életművét valaha Kontor István miskolci kollégám kezdte el összegyűjteni, most pedig doktoranduszom, Barna László mutat ígéretes eredményeket. Mindennek a tudománytörténeti jelentőségű iskolának az összemunkálása- ként Szabó Lőrinc az irodalomtudomány hazai rendszerváltozásában főszereplőként jelenhetett meg. Hála a sorozatos OTKA-támogatottságnak, szöveguniverzumának nagy részével jelen van a művelt nagyközönség és az irodalomtörténet tudatában. Eredményeink visszaigazolása mostanra szinte politikasemlegesen megtörténhetett. A rendszerváltás pillanatában érkezett az új világ hatásos figyelmeztetése, amikor egy - akkor politikai szerepet is vállalt - filozófus ekként vélekedett Szabó Lőrinc műveinek megjelentetéséről: „Kabdebó Lóránt - aki már a Napló, levelek, cikkek 1974-es kiadásával és azóta a harminchat év lenyűgöző leveleskönyvének, a Bírákhoz és barátokhoz megdöbbentő vallomásainak sajtó alá rendezésével óriási szívességet tett minden magyar irodalombarátnak - tavaly megmutatta az olvasóközönségnek, hogyan változtathatja meg egy filológus az irodalomtörténetet." (Tamás Gáspár Miklós: A rendszerváltás zimankója [Szabó Lőrinc: Bírákhoz és barátokhoz, Vers és valóság], Élet és Irodalom, 1991. ápr. 5. 10.) És napjainkban hasonló tudatosítás: „Kabdebó Lóránt több évtizedes munkával érte el, hogy Szabó Lőrinc elfoglalhassa méltó helyét a XX. századi magyar lírában, s ezzel módosuljon a magyar költészetről alkotott kép." (Osztovits Ágnes, Heti Válasz, 2012. augusztus 16.) * * * Amikor a Városmajorban, Isten akaratából és Gyöngy Tibor nagyszerű szívsebészi teljesítménye következtében 2003-ban túljutottam a négyeres by-pass műtéten, ott ültem az ágyam szélén, és mindnyájatok meglepetésére felsírtam. Apámra gondoltam, aki mindezt nem érhette meg. Amikor életének vége szakadt, még nem ismerték ezt a fajta műtétet. Neki nem tudtam bizonyítani munkálkodásomat a magam szakmájában. Ti becsültétek egymást. A te kérdéseidre feleletként összegzem e sorokban indíttatásomat és a világirodalomban felfénylő nemzeti irodalmunk szolgálatát. 47
