Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 6. szám - Kabdebó Lóránt: A városi társaság

de a perc visszahozott, ellágyult szégyenkezőt, felszívódtam a tömegben a szertartás füstjétől távolabb.

S ekkor, én, anyám hit-elhagyási lelkűidének fia, marannusnak éreztem magam, ki önmagát jogtalanul küldi inkvizíció elé, ártatlanságért fellebbez, badarságokon tépelődik, a tűzből menekülők tettein miként írva vagyon:

„Miután a bebörtönzöttet háromszor kihallgatták és még mindig tagad,

előfordul, hogy egy évig s azon túl is ott marad,

megfelelően felkészített, kimerült, tökéletesen megtört legyen:

kezdetben - a hurok,

másodfokon - a víz,

harmadfokon - a tűz,

a padlóra helyezik, lábait tűzhöz hozzák,

gyúlékony kenőccsel bekenik s tagjait átjárja a hőség,

a kivégzést fölülmúló eredmény."

Nem volt mit letagadnom, nem volt mit bevallanom.

És mégis: a fekete-fehér kámzsás papok körmenetének közeledtével, a Dormició templom falai között, a jeruzsálemi napsütés hanyatlásának idején öntudatlanul motyogni kezdtem,

ajkaim szavakat duruzsoltak mint ki szomszéd fülébe súgja:

„Smá Jiszráél"!

Aztán összeszedve minden bátorságom jól hallhatón megismételtem:

„Smá"!

S a szó teljes valómmal együtt fénylett.

A mellettem álló megrökönyödve mért végig,

hangom a révült imádságok tengerébe fúlt

s én, mint akit bekentek gyúlékony kenőccsel,

mire kibukott számon a szó „Echád", már minden testrészem égett,

állig burkolóztam

a pernyeként szálló szavak halotti köntösébe,

idegen áldásoktól óvjam magam,

mik addigra már sziszegve szóródtak szét köröttem.

Fordította: Báger Gusztáv

* * *

Konferencia, Pécsett. A rendszerváltás pillanatában. Akkor vettem át Bécsy Tamás jóvoltából az irodalomtörténeti tanszéket. Holokauszt a művészetekben címmel. Valójában te szervezted. Barátom így kezdte előadását: ha pár évvel

39