Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 6. szám - Markó Béla: Az idő születése; Egyre hihetőbb; Kiút; Már emberi (versek)
a lámpából, és nyilván attól fogva minden különbözik, mert senkinek nem számít már, hogy pörögve-forogva még látja-e vajon, ki nyeri meg a hosszú-hosszú pingpongot, mikor a kéz kezet, az arc arcot csihol, s ütés ütést, de csonka fénykörében a láng megnyugszik lassan, és te sem tűnsz el soha, míg sorsod végtelen gombolyag egy alvó asszony ölében. Kiút René Magritte: A szerelmesek, 1928, olaj, vászon, 54*74 cm, Richard S. Zeisler, New York Nem kell vetkőzni, szörnyű tévedés, hogy végül is lehántod, mint a hagymát, s kibomló formái majd visszaadják, mit elveszettnek hittél ébredés után már annyiszor, pedig csak rólad van szó még akkor is, ha elmerül a tested benne, hiszen legbelül úgysem lesz semmi, és hiába szólnak ilyenkor mindenféle harsonák, mert nem juthatsz egy másik arcon át saját magadhoz, épp ellenkezőleg, mind sűrűbb, mind sötétebb vásznakat kell felvenned, hogy meg ne lássanak, vagyis szeressenek, akik megölnek.
