Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 6. szám - Kötter Tamás: Élet az ember után
- Parancsolsz? - fordultam önkéntelenül a feleségem felé, pedig más dolgok jártak a fejemben: kétségbeesetten kerestem valami elfogadható magyarázatot arra, miért nem vagyok most Viktorral és a többi kollégámmal az étteremben.- Láttam, hogy valamiről nagyon beszélgettek - mondta meglepően nyugodt hangon.- Egy magnóról - vágtam rá kétségbeesésemben.- Miféle magnóról?- Miféle magnóról? - feleltem kérdéssel a kérdésre.- Én is pont ezt kérdem - mondta, már szemernyi türelmetlenséggel a hangjában. - Hogy miféle magnóról.- Egészen pontosan az új kocsiról beszélgettünk, amit Miklós nemrég vett. Tudtad, hogy teljesen automatikus parkolóasszisztenssel szerelték fel? - tértem némileg magamhoz.- Ildi aggódik Miklós miatt - váltott témát színtelen hangon a feleségem, mint aki meg sem hallotta, amit az előbb mondtam.- Igen?- Állítólag a barátaik meg az ismerőseik mindenféle szórakozóhelyeken látták csütörtök esténként, miközben Ildi úgy tudja, hogy a férje fontos ügyfelekkel vacsorázik. - Egy ütem kimaradt. - Azt mesélték, hogy részegen és összevissza üvöltözött meg nőket ölelgetett. Ez annyira, de annyira kínos. Szegény Ildi.- Talán a fontos ügyfeleket vitte el a vacsora után szórakozni - próbálkoztam valamiféle magyarázattal.- Karcsi! - Mariann összeszűkült szemmel, gyanakodva nézett rám. Elnéztem a feje felett, ki a szélvédőn. A Zrínyi utca, ahol a tömeg már nyüzsgött, mágnesként vonzotta a tekintetemet. Meleg esténk van, állapítottam meg magamban. A kirakatok sárga fénycsíkokként suhantak el mellettünk, fiatal fiúk és lányok csapatokban, kacarászva sétáltak, és akkor minden vörösre váltott bennem, süket lézerfények pásztázták az utcát, valaki feltett egy kérdést (Hol vagy?), amire nem tudtam válaszolni, miközben mély, lüktető zene ülte meg a kocsit, és Mariann egyre csak távolodott tőlem. Akaratlanul is eszembe jutott, ahogy tegnap este a Bad Girlsben a lányok a pulton táncoltak. „A kimériai nem tudta, miféle istentelen alkímiának köszönhetik az életüket ezek a fenevadak, de azt viszont igen, hogy olyan ördögi fekete mágiával került szembe, mely sötétebb volt még Skelos Kútjánál is." Kivétel nélkül mind válogatott szépség volt, a testük izmos és ruganyos, a lábizmuk élesen kirajzolódott a vékony harisnya alatt, az arcukon kéjes és egyben hívogató mosoly ült. Pont éjfélkor léptünk be az UV-fényben viliódzó bárba. Rövid, kétségbeesett bolyongás után, miközben már az is megfordult a fejemben, hogy Antónia talán el sem jött, megkönnyebbülve fedeztem fel, ahogy ott táncol az érkezésem óta egyre csak növekvő és sűrűsödő tömegben. Vörös, flitteres, elöl mélyen kivágott miniruhát viselt. Formás mellétől, amelyet a ruha dekoltázsa sokat sejtető módon még jobban kiemelt, vékony, de izmos lábától kis híján elájultam. A zene pulzáló ütemére egy szőke lánnyal táncolt önfeledten, tudomást sem véve az őt vizslató 17
