Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 6. szám - Kötter Tamás: Élet az ember után

Miklós a jövedelmének egy jelentős részét a Kajmán-szigeteken bejegyzett offshore cégen keresztül kapta, és a bejelentett, adózott fizetése ehhez képest nevetséges összeget tett ki. „Csupáncsak optimalizálom az adómat", súgta meg az egyik alkalommal bizalmaskodva, és azt is elárulta, hogy ez a „postafiók cég" havonta több millió forintért ad tanácsot az őt foglalkoztató nemzetközi multi­nak, amelynek mellesleg Londonban, New Yorkban, Párizsban és még egy tucat helyen van több száz főt foglalkoztató irodája. Nem lepődtem meg az informáci­ón, tudtam, hogy egy egész „iparág" épült az adóelkerülésre. A szinte már gépiesen játszott zongorafutamok és a bor elbágyasztott. Nem voltam túl jó passzban. A délelőttöt a Tescóban töltöttük, valaki rátolta a lábamra a bevásárlókocsit, és majdnem fél órát álltunk sorba a pénztárnál. A parkolóban egy koldus megfogta a kezem, mire a feleségem nem engedett beszállni a kocsiba, amíg meg nem mostam a McDonald's-ban. „Conan, a kimériai állát az öklére támasztva ült a leomlott tornyok között emelkedő piramis tetején, akár egy zord vasszobor." Természetesen tisztában voltam a rosszkedvem okával. Amellett, hogy más­napos voltam, és egyik fejfájás-csillapítót vettem be a másik után, szombat este volt. Viktor és a többi kollégám valószínűleg már az egyik trendi étteremben ülnek, hogy kitűnő borok mellett, a szellemes és felszabadult hangulatban elfogyasztott vacsorát követően - mialatt pikáns történetekkel szórakoztatták egymást, sokatmondó tekintettel méregették a többi asztalnál helyet foglaló, kizárólag lányokból álló társaságokat, és néhányukkal valószínűleg meg is ismerkedtek később - valamelyik borbár vagy belvárosi klub felé vegyék az irányt. Velem ellentétben Miklós most kitűnő formában volt. Akkor cserélte le az A6-osát egy BMWó-os Gran Coupéra. Bár egész este igyekeztem a lehető leg­távolabb ülni tőle, és kerülni a tekintetét, ő az első adandó alkalommal, amikor megüresedett mellettem egy szék, lehuppant mellém, és minden átmenet nélkül az új kocsiról kezdett el hablatyolni. A vacsora alatt majdnem egy egész üveg bort megivott, amitől aztán a veszélyérzete is alábbhagyott. Hathengeres TwinPower Turbo modell - mondta Miklós. - Muszáj egyszer meghallgatnod a motort. A hangja... - itt szünetet tartott, behunyta a szemét, ezzel is jelezve az elragadtatását - egyszerűen brutális.- Igen - feleltem száraz szájjal. Ennyi telt tőlem.- Alapfelszereltség a nyolcfokozatú Steptronic sport sebességváltó - folytatta, miközben szinte szuggerált a tekintetével. Miklós kegyetlensége határtalan volt.- A BMW mindig a legjobbra törekedett - nyögtem ki a béna választ, miközben hallottam, ahogy a feleségem a paleolit diétáról locsog a húgának, egy tévémű­sorról, amelyről sosem hallottam, egy barátnőjükről, aki éppen vált, és egy új étteremről. A kissé már kapatos Ildi tátott szájjal, ködös tekintettel hallgatta.- Teljesen automatikus a parkolóasszisztens - súgta még oda a sógorom sokat­mondó és egyben hülye vigyorral az arcán, de ezt már válaszra se méltattam. A zene ütemére kataton módon bólogattam. Rövid szünet következett. 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom