Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 1. szám - Fehér Zoltán: A Szarajevón túl legelésző szarvasok (Népvándorlás kori keleti elemek Bátya rác néphagyományában)
sem a magyar, sem a délszláv népzenében nem ismerem. Valószínű, hogy az a balkáni délszláv népesség, amelyik ezt a dallamot magával hozta, nemcsak vérében, de kultúrájában is őrzött keleti (onogur?) elemeket. Beszélt anyanyelvét nyilván sokkal előbb feladta, de énekelt anyanyelve még a Magyarországra költözés idején is élhetett, s a bátyai nyelvi elszigeteltségben még sokáig megmaradt. A rác nyelvű szöveg - nyilvánvaló töredék volta ellenére - még érdekesebb. Lükő Gábor több tanulmányában foglalkozott a magyar regösének, a finnugor jávorszarvasének és bizonyos román kolindák összefüggésével.123 Ez utóbbiak között sok a pentaton hangsorú. Szövegük megegyezik abban, hogy legelésző szarvasok (csodafiú szarvas) szerepelnek benne, s történetük két csillagkép, a Göncöl és a Tejút keletkezését mondja el a mítosz jelképi rendszerében. Bernáth Béla regösénekeinket varázsénekeknek tartja, melyeknek legfőbb célja a házasságszerzés, a legény és lány összeregölése. A szarvasének „jelképesen a leány szerelemre érettségét, s kettejük szerelmi egyesülését jeleníti meg. Az utóbbinak szimbolikus ábrázolása a szarvas legelése. "124 Népdalainkban a zöld mezőn vagy erdőben legelő ló ugyanezt jelenti. Regösénekeinkben nem ló, hanem szarvas legel tó vagy folyó mellett. Itt keletkezik egy csodató, / Azt körülveszik csodatevő szarvasok}25 E szimbólumrendszerben a ló a régi szarvas helyébe lépett, de ugyanazt jelenti.126 Szerintem a bátyai töredék hasonló mítosz bevezető sorai lehettek, mint erre az előbb elmondott formai elemek is utalnak. A bátyai szövegből csak sejteni lehet, hogy a három szarvas folyóparton legelészik, mert a Szarajevón túl kifejezés talán azt is jelentette, hogy a város alatt folyó Miljancán túlról van szó. (Esetleg a női nemi szervre utal szimbolikusan.) Nem közönséges szarvasokról lehet azonban szó, hisz ezeket egy szegény, rongyos ruhás lány őrzi. A rongyos ruha a magyar hiedelemmondákban mindig a táltos viselete.127 Ugyanezt a rongyos ruhát (rongyos szűrt) hordja a bátyai altatódal sólyma is.128 Európának ezen a tájain azonban, ellentétben Eszak-Azsiával, nem domesztikálták a szarvasokat, azok vadon éltek, nem kellett őket őrizni. Valószínűnek látszik, hogy a keleti nomád népeknél ismert csillagmítosz, esetleg varázsénekbe ágyazódva, ezen népek töredékeinek a balkáni népekbe való beolvadásával megmaradt a román folklórban, s az általam közölt csonka formából sejteni lehet, hogy a déli szlávoknál is. A bátyai szarvasének-töredék közelebb állónak látszik a románhoz, hisz itt nem két, hanem több (három) szarvas legelészik. (-) A szarvasmítosz balkáni meglétét megerősíti László Gyula fölvetése, aki egyik előadásában a bolgár népnevet nem a szokásos (elfogadott) „keverék" szónak értelmezte, hanem, ahogy írja, a mongol-török bu-gur szócsalád egyik tagjának tartom. Ez a szócsalád a „szarvast jelöli", eszerint a bolgár nép - éppen úgy a „szarvas népe" lett volna, mint a magyar nép.129 A több mint egy évezrede itt élő magyarság - megfogyva bár, de törve nem - a szintén keletről érkezett, hasonló kultúrájú, azóta a magyarba vagy más nemzetekbe felszívódott népek hagyományaival együtt gazdagította a nyugat kultúráját, kitörölhetetlen nyomokat hagyott Európában. Jó a magunk önbecsülése végett néha erre is gondolnunk. 123 Uő: Hímfi és a szarvas. Bp. 2003. 124 Bernáth Béla: A szerelem titkos nyelvén. Bp. 1986. 279. 125 Uo.: 282. 126 Uo.: 283. 127 Diószegi Vilmos: A sámánhit emlékei a magyar népi műveltségben. Bp. 1958. 227. 128 A sokol (sólyom) gyakori szereplője a délszláv daloknak. Sokszor kifejezetten a cárt jelenti. L. Fehér Zoltán: Sumo, sumo, visoka si - Erdő, erdő, de magos vagy. Dusnoki népdalok. Kalocsa 2001. 129 László Gyula, i. m. 146. 58
