Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 5. szám - Kiss Anna: A kép-író dicsérete (vers)

szimmetrikus, nincs szabálya, sem titkos középpontja, külső fala". Kijárat nélküli, rettentő labirintus, folyton szétágazik. Mire Keresztes Dóra ilyen munkái utalnak is, de mintha nem a borgesi beavató rettenetét, hanem az azon túljutottak szabadságát élné meg bennük.

És ez az, ami a megragad magamféle bámész valakit, ki nem műértő, csak szereti a munkáit, az ilyet is, meg az olyat is, mi megáll a keretek közt, s egyszerűen csak remek.

Kazettás mennyezetre utaló, szakállas-bajuszos, nunás templomi sellője külön dolgozatot érdemelne, mind profán, mind szakrális értelemben. Néhai gyermekkönyvem ablak mögül hallgatózó illetője, kinek fülére ragaszt két zsalugátert, illusztrálva a szöveg mélyét, s maradva szabad, önálló képalkotónak.

A filmjeiben is.

Úgy képzelem, hogy a filmkészítés mozgást, áttűnést vihet más megfogalmazásokba is, hogy ez oda-vissza termékeny viszony - bár ennek ő a megmondhatója.

Emberszeretetével együtt játszó, üdítő tiszteletlenségét, mívességét dicsérem inkább.