Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 4. szám - A kötöttség nem korlát, hanem lehetőség (Dobozi Eszterrel beszélget Ménesi Gábor)
- Mindabból amit elmondott, egyenesen következhetett volna, hogy újságíró lesz. Mégsem vonzotta ez a pálya?- De, nagyon is vonzott. Amikor Szegedre kerültem, még az volt a tervem, hogy újságíró leszek. Kapcsolatba kerültem a Szegedi Egyetem című lappal. Olykor publikáltam is benne. De a szerkesztőségi üléseken rendszeresen részt vettem - talán az egyetem utolsó évéig. Elsőéves lehettem, amikor beiratkoztam a szegedi Sajtóházban meghirdetett Újságíró Stúdióba. Ekkoriban a Délmagyarország is lehozta egy interjúmat, amelyet az orvosi egyetem egyik professzorával készítettem. Emlékszem, arról beszélgettünk, hogyan hat a gyógyászatra a gépek megjelenése. Azt a feladatot kaptam ugyanis, hogy írjak cikket arról, dehumanizálják-e az orvoslást a gépek. Talán az Újságíró Stúdió harmadik előadása volt az, amely után úgy éreztem, nem az újságírás lesz az én jövőm. Az előadás a politikai hatalom és a sajtó kapcsolatáról szólt. Eredendő naivitásom ekkor hullott le rólam. Megértettem, hogy a pályán való érvényesüléshez olyan engedményeket kellene tennem, amelyekre neveltetésemnél fogva, családom múltja miatt, apa intelmeinek rám gyakorolt hatása következtében nem lennék képes. A rendszerváltás előtti évtől egy darabig újra nagy kísértést éreztem e pálya irányából. Talán váltanom kellene - gondolkodtam ezen. De nem tettem meg ezt a lépést. Akkor már nagyon mélyen elkötelezettje voltam a szépírásnak. S az újságok nagyon másról szóltak. A szépirodalom kikopott belőlük.-A hetvenes évek második felében volt a szegedi József Attila Tudományegyetem bölcsészkarának hallgatója, ahol magyar-történelem szakon tanult. Hogyan hatott önre az ottani légkör?- A kezdeti néhány hónap újdonságélményei hamar elszálltak. Fojtott légköre volt az egyetemi világnak. De olykor adódtak jó előadások. Szívesen hallgattam Pósa Pétert a görög irodalomról. Merényi Lászlót a reneszánsz kor irodalmáról. Kár, hogy hamar, fiatalon elhunyt. Gyimesi Sándor egyetemes történelmi vagy Csatári Dániel, Sajti Enikő Kelet-Európával kapcsolatos előadásaira is jó érzéssel gondolok vissza. Vagy Kristó Gyula IX. századi magyar történelmi szemináriumára. Deme László általános nyelvészeti előadásai nagyon lelkesítettek. Egy darabig azt hittem, a nyelvészet mellett kötelezem el magam. A szabadon választható óráira is jártam. Ötödéves voltam, amikor Szigeti Lajos Sándor gyakornokként József Attila-szemináriumot hirdetett meg. Nagyon jó órákat tartott. Tanárként is hasznosítottam itt szerzett tudásomat. Nagy hatással volt rám Somlyai Magdának a népi írók falukutató tevékenységéről szóló szemináriuma. A kollégiumi élet viszont rövid időn belül rendkívül nyomasztóvá vált számomra. Belterjességében roppant kiszolgáltatottnak éreztem magam. Nagyon zavart, hogy sosem lehetek egyedül, én, az eredetileg közösségi ember alig vártam, hogy egyszer vége legyen ennek az életformának. Engem nagyon megviselt a szűk térbe szorítottságunk, hogy belelógunk egymás intim szférájába. S hogy nem volt igazi elmélyülésre mód. Egyedül a Somogyi és Egyetemi Könyvtár adott menedéket. Ott legalább csend volt. Szegednek a klímája sem nekem kedvezett. Szenvedtem a forró nyári vizsgaidőszakokban. Bár végül jeles diplomával zártam egyetemi éveimet, mégis úgy gondolom, egész biztosan másként alakult volna a sorsom, ha otthonról járhattam volna be az egyetemi órákra. Talán még az albérleteseknek is ideálisabb volt a helyzete. Az én anyagi lehetőségeim azonban nem engedték meg, hogy kiváljak a kollégiumból. A mai fiatalok azt gondolják, milyen nagyszerű lehetett nekünk, hajdani egyetemistáknak, hiszen ingyenes volt az oktatás. Ez igaz. Mégis - s ezzel nem voltam egyedül - szűkölködtem. Kaptam ugyan - tanulmányi eredményeim alapján - ösztöndíjat, ebből vásároltam meg a jegyzeteimet, sőt tovább bővítettem könyvgyűjteményemet. A szüleim is nehezen éltek. S még otthon volt iskolás öcsém. Nem akartam rájuk hagyatkozni. Egyéb kiadásaimhoz úgy teremtettem elő a fedezetet, hogy gyakran eladtam a menzajegyeimet, s a kollégiumi rezsón kotyvasztottam valami 10
