Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 2. szám - Gion Nándor - Vicsek Károly: Keressünk egy jobb hajót!
Reának adja a virágokat. Reá boldogan tartja a kezében a virágokat és a rajzot. Fiú: Ilyenkor este a papírvirágok is olyan szépek, mint az igaziak. Kézen fogva, mosolyogva sétálgatnak, hallgatják a zenét. A tömeg lassan ritkulni kezd. Egyszer csak előttük áll a nagydarab hajóslegény. Mogorván néz Reára. A gyerekek rámosolyognak. Hajóslegény: Keres az apád. Reá: Megyek mindjárt. Nagyon jól érzem itt magam. Hajóslegény: Az apád azt mondta, hogy azonnal vigyelek haza. Reá: Menjen a fenébe! Honnan tudod, hogy itt vagyok? Hajóslegény: Láttam, amikor eljöttél a hajóról. Reá megszorítja a Fiú kezét, és megpróbálja megkerülni a hajóslegényt. Az elkapja Reá karját és húzni kezdi a lányt maga után. Reá: Engedj el, te barom! A Fiú utánuk szalad elkapja Reá másik karját, húzza visszafelé. Fiú: Engedd el a kislányt, te barom! A hajóslegény hanyagul szájon vágja a Fiút, aki elterül a földön. A Fiú felül, arcából az ingére csöpög a vér, szája is felrepedt, hiába néz a hajóslegény után, aki vonszolja Reát, a lány elszórja a papírvirágokat, elejti a rajzot. Sz. Sz. Dollár és Pollák égetik a lakásban a két petróleumlámpát és rádiót hallgatnak, amikor véresen megérkezik a Fiú. Pollák ügyet sem vet rá, Sz. Sz. Dollár azonban felugrik, felkapja az egyik lámpát, a Fiúra világít. Sz. Sz. Dollár: Mi történt veled? Megvert valaki? Fiú: Csak az orrom tört be. Sz. Sz. Dollár közelebb emeli a lámpát a Fiú arcához. 40
