Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 12. szám - Juhász Antal: Életmód és művelődés a mórahalmi tanyákon 1968-ban
végezkölődtek. Évente tapasztották, meszelték a házat és a gazdasági épületeket, az avult nádtetőt szükség szerint megduggatták. Az elhanyagolt háztájék idős vagy beteg lakóiról árulkodott. A családok földtulajdontól való megfosztása és a bizonytalan jövőkép kikezdte ezt a hagyományt. Hét-nyolc évvel a szövetkezetesítés után tapasztaltuk, hogy a fölkeresett tanyáknak kb. fele rendezett, néhány tanyát föl is újítottak. Szegényes és elhanyagolt környezetet két tanyán találtunk. Egy család hajléka szoba-konyhás, egykori szőlőhegybeli csőszház volt. A családok nagyobb része rendben tartotta a háztájékot, jóllehet az épületek állagára sokan kevesebb gondot fordítottak, mint korábban. Számos házaspár hozományul kapott és szüleitől örökölt régi bútorok (sublót, karos pad stb.) között élte mindennapjait. Fiatal, 25-45 éves házaspároknál új konyha- és hálószobabútorokat láttunk. Ahol három nemzedék élt együtt, ott régi és új bútorok jól megfértek egymás mellett. Több család a konyhát, néhány a szobát is mozaiklappal padoltatta, és az ilyen szobában szőnyeget terítettek le. A szobákat, üveges verandákat búcsúban vásárolt művirágok, rikító festésű tájképek díszítették. Napközben rendszeresen lakott helyiségül harminc család a konyhát jelölte meg. Ott főztek, étkeztek, munkából megtérve a konyhabeli ágyon pihentek le, több családtag éjjel ott aludt. Több háromosztatú házban a szoba és a kamra közötti nyitott kéményű pitvarból fűthető nagykonyhát alakítottak ki, majd az ereszalján kiskonyhát falaztak el. Három tanyán volt különálló kiskonyha, ún. nyári konyha. A konyha különösen télen volt a család kedvelt tartózkodási helye. Kilenc család a szobát (vagy egyik lakószobát) jelölte meg, három családban pedig a mindennapi élet megoszlott a konyha és a szoba között. Jól berendezett, angol vécével ellátott fürdőszobát egy nagyszéksósi tanyán láttunk. A családfő a helyi Szociális Átképző Otthonban tanműhelyvezető, lányuk a Szegedi Pannónia Szőrmefeldolgozó Vállalat dolgozója volt. 1968 nyaráig az 50 fölmért tanya közül tízben gyúlt ki a villany. Nyolc család nyilatkozott úgy, hogy közelesen tervezi a villany bevezetését. Egy királyhalmi tanyán közvetlenül előtte jártam. Kérdeztem, mit vásárolnak először, miután bekötik az áramot. Az asszony mosógépet és villanyvasalót, a férfi kukoricamorzsolót, kamaszkorú fiuk, fölcsillanó szemmel televíziót óhajtott leginkább. Csak a külső vezeték akkor 15-20 ezer forintba került - attól függően, milyen távol volt a tanya a fővezetéktől, és hány család között oszlott meg a költség. Ez közel egy évi átlagkeresetnek felelt meg. A munka A napi munkarend az évszakokhoz igazodott. Nyáron 4 óra körül keltek. A férfiak a nagyjószágokat gondozták, kihordták az istállóból a trágyát, enni adtak az állatoknak. Ahol öt-hat vagy több jószágot tartottak, besegített a legényfiú, a nagylány, szükség esetén az asszony is. Az asszonyok tehenet fejtek, ellátták a disznókat, aprójószágokat. Este az állatok etetése és vacsora után, rendszerint 8-9 óra között, némely családban később feküdtek le. Késő ősztől tavaszig rendesen 6 óra körül, több családban fél 7, 7 óra körül keltek. Mindig jószágetetéssel kezdődött a nap. Hetvenéves parasztember mondta: „... Önni adunk a jószágnak, aztán visszabújunk még az ágyba..." (V. A.) Fiuk/lányuk családjával együtt élő idősek kivették részüket a munkából, amíg dolgozni bírtak. Télen napnyugtáig dolgoztak, és legtöbb családban este 8 óra körül tértek nyugovóra. A családi keretek közötti munkavégzéshez hozzátartozott az ebéd utáni pihenés. Egy-másfél órányit deleltek. El nem mulasztották a nyári munkacsúcsok, még aratás idején sem. A feketeföldön gazdálkodók a szegedi tanyák népét homoki embömek nevezték. Azt tartották róluk: törekvő, dolgos emberek. „A szögedi embör, ha este mögkoppasztják, röggelre 94
