Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 12. szám - Pécsi Györgyi: Formaváltás, új identitás (Szilágyi Domokos: Bartók Amerikában)
A Bartók Amerikában jelentőségét abban is láthatjuk, hogy a sokszorosan elnémított kisebbségi élménykör első nagyhatású megszólaltató]a volt a második világháború utáni erdélyi lírában"37 - írja Láng Gusztáv. Ágoston Vilmos utólagos értelmezése ezt az áthallásos ráérzést erősíti meg38, szerinte a diktatúra olvasóinak a Bartók-vers korai előérzete annak a rettenetnek volt az előjelzése, amely a nyolcvanas években tömegesen kényszeríti a romániai magyarokat, hogy hagyják el szülőföldjüket, váljanak, mint Bartók is, idegenné, hontalanná a nagyvilágban. A nyolcvanas évek kisebbségi visszaolvasása természetesen értelmezhette az exodus megsejtésének és esetleg igazolásának is a költeményt, amint az ellenkezőjét is, hogy még a világpolgár Bartókban sem tud elszakadni a szülőföldtől, ha nem is a honvágy, de az ontológiai sajgás megmarad. Az áthallásos értelmezéseket a kisebbségi sorsban soha nem élt, illetve a mai olvasó nem, vagy kevésbé érzékeli, sőt a vers nagyszerűségét, egyetemességét éppen abban látja, hogy kora szövegkörnyezetéből kiemelve is az egyetemes magyar irodalom reprezentatív értéke. Ugyanakkor tagadhatatlan a vers kisebbségi olvashatósága, hiszen a kisebbségben élő magyar számára megkerülhetetlen a szülőföld-haza kérdése; szülőföldje politikai országát nem tekinti hazájának, a nemzeti hazához, Magyarországhoz viszont csak virtuális a kapcsolata, Bartók pedig egy harmadik lehetőségre példa. Az áthallásos kisebbségi élménykör valójában a vers sajátos erdélyiességéből következik. A versbeli Bartók emlékezetében a szülőföld, a haza félreérthetetlenül romániai- ságában jelenik meg. „Kőrösfői lányok", „máramarosi románok" emléke tör föl a zeneköltőben, majd „sátron sívó arabok, kunyhón tengő törökök"-et említ, de nyomatékosan, visszautalva a népek testvériségére csak két nyelvet sorol fel: „egy nyelven szól az mind, magyarul, románul". A már-már közhelyszerű Duna menti összefogás-gondolatra tett utalás mellett azonban Szilágyi a balladákba is belerejti a Bartók számára is rokonszenves, de valójában a költő Erdély-haza képet. Szilágyi Domokos jól ismerte a népdalokat, első felesége, Hervay Gizella emléke szerint szívesen énekelt is. Beke György meglepődött, amikor egyik közös moldvai útjukon, a Szeret táján, a ballada forrásvidékén dúdolni kezdte a Marinka, Margitka balladát.39 De nem csak szerette, énekelte, Bartók kapcsán valószínűleg tanulmányozta is a folklorisztikai irodalmat, ugyanis a versbe két olyan balladát idéz, amelyeket csak romániai magyar nyelvterületen rögzítettek. Bizonnyal ismerte Bartók-Kodály Népdalok című, 150 népdalt tartalmazó, 1923-ban megjelent gyűjtését, hiszen ez tartalmazza a Basa Pistát; a katonaballadát a szilágysági Diósadon40 jegyezték le, s mindössze egyetlen változata ismert.41 A Marinka, Margitka balladával nyomtatásban feltehetően Faragó József-Jagamas János Moldvai csángó népdalok és népballadák, 1954-ben megjelent gyűjteményében42 találkozott. A gyűjtemény Merinka címmel közli a balladát, ezt Lajta László gyűjtötte a moldvai Klézsén 1914-ben, de Bartók is lejegyezte trunki adatközlőjétől.43 Ez utóbbi balladában 37 Láng, 2001, 110-111. 38 Ágoston, 195. 39 Beke György: Szilágyi Domokos [Interjú] = Kényszerleszállás, 85. 40 A falut verseiben Hervay Gizella is megörökítette, a századfordulón a szegénység miatt tömegesen kivándoroltak, így személyesen is közel érezhette magának. 41 Néprajzi lexikon 3. K-Né. Bp., Akadémia, 1987, 103. 42 Bukarest, Állami és Művészeti Kiadó. 43 Bartók gyűjtőútján nem jutott el Moldvába, de 1938-ban a budapesti Eucharisztikus kongresszusra két moldvai csángó asszony is eljöhetett, s ekkor készíthetett hangfelvételeket. Bartók kézírásával sokszorosították a lejegyzéseket, kis példányszámban. Ld. bővebben: Domokos Pál Péter: Bartók Béla kapcsolata a moldvai csángómagyarokkal, Bp., Szent István Társulat, 1981. 78
