Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 12. szám - Pécsi Györgyi: Formaváltás, új identitás (Szilágyi Domokos: Bartók Amerikában)
Pécsi Györgyi Formaváltás, új identitás1 Szilágyi Domokos: Bartók Amerikában „Szilágyi Domokos »hipermodernsége« kétségtelenül a Bartók Amerikában annak idején mindenkit meghökkentő kollázsszerkezetével kezdődött. De e költeménnyel valami új indult el az erdélyi magyar költészetben is. Megtörtént a szakítás az addig érvényesnek tekintett szocreál költészettani elvekkel, úgymint: stíldemokratizmus (azaz közérthetőség), a klasszikus formahagyományok tisztelete, a »polgári« avantgárd irányok elutasítása stb. Olvasók és kritikusok (már akik nem háborogtak olvasási ízlésük ily flagráns megsértése miatt, mert ilyenek is voltak bőségesen, s talán nehezebben bocsátották meg a »hipermodernséget«, mint a hatalom cenzora) ezt a formaváltást (akkori szóhasználatunkkal: formabontást) üdvözölték a költeményben, egy merőben formális eredményt tehát. "2 A költeménnyel szembeni kiadópolitikai ellenérzést jelzi, hogy a vers közlését nem vállalta a Hajdú Győző szerkesztette Igaz Szó, s csak Földes László néhány kritikai észrevételt tett támogató lektori véleménye után jelenhetett meg a Korunk 1964. novemberi számában Kántor Lajos szerkesztő közbenjárására. Földes László elismeri, hogy nem minden olvasó számára könnyen befogadható a mű, de „kiváló alkotásnak és feltétlenül közlésre érdemesnek" tartja, és kissé nyakatekert stílusban ugyan, de kiáll a vers változatlan szövegű közlése mellett: „a szabad és sokszor nagyon távoli gondolat- és képzettársításokkal operáló modern költészet ki van téve annak a veszélynek, hogy helyenként túllő a közérthetőségnek a költő által szándékolt határain. Ami ugyanis a szerző számára világosan nyomon követhető asszociáció, nem feltétlenül ugyanaz az olvasó számára, másrészt viszont nincs objektív kritérium arra nézve, mi a közérthetőség mércéje. Az ilyen verseket általában olvasója válogatja, értik vagy kevésbé értik, a költő pedig önmaga fogékonyságát tekinti mércének, minden egyes olvasó viszont a sajátját."3 Utólag nem könnyű eldönteni, miért tartózkodott az Igaz Szó szerkesztője a közléstől: valóban a vers „érthetetlensége" miatt aggályoskodott-e, vagy ideológiai megfontolásból, óvatos taktikázgatással hárított inkább, hiszen a bonyolult cenzurális viszonyok között nem ritkán fölcserélődtek vagy egymásra csúsztak a politikai és az esztétikai érvek és okok, „valójában az érthető és érthetetlen kifejezésekkel az engedélyezettet és a tiltottat helyettesítették. Ez az eufémizmus egyfajta védelmet jelentett a szerkesztőnek, alkotónak egyaránt".4 (Ágoston Zoltán) 1 Részlet a Szilágyi Domokosról készülő monográfiából. 2 Láng Gusztáv: A költő és a szövegek. A vendég szövegek Sz. D. utolsó költeményeiben, avagy töprengés elmaradt recepdó miatt = VI. Szilágyi Domokos Napok [Szatmárnémeti], 2001, 107. 3 Kántor Lajos: Aki papír közé keveredik... = A költő régi (és új) életei. Szerk.: Kántor Lajos. Kriterion, Kolozsvár, 2008, 111. 4 Ágoston Zoltán: Visszavont remény = Visszavont remény. Szilágyi Domokos levelei Méliusz Józsefhez. Szerk.: Ágoston Zoltán Bp., Szépirodalmi, 1990, 187. 66
