Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 12. szám - Báthori Csaba: Orfeusz, Odüsszeusz; Nincs part többé; Paradoxonok; Egy svájci tónál (Zug); Decemberi számvetés (versek)
Báthori Csaba Orfeusz, Odüsszeusz Süketek láttán énekelnek-e még a szirének? És kötelek láttán hullámlik-e még a parti zene? Megél-e a dal tenger tükörágyán, ha nincs kit tápláljon s megsemmisítsen? Szólalhat-e dallam, ha mozdulatlan a dalnok s az evezősök a habban is hallják, merre lakik zene-isten, s nem akarnak halni a túlvilágért? Sem szirén-tudás, sem sziréni dallam, semmi varázslat azzal amit átélt az ember, nem ér fel. Dalban, kalandban élte túl Orfeusz, Odüsszeusz a véget, - s álmodnak akkor is, ha már nem élnek. Nincs part többé Itt él köztünk hétköznapok és évek alján a szirén, aki a kintorna zaját csodával tölti s összefogja, hogy ne végső hangot hozzon az ének. Ne menj tovább, itt szedd össze hazádat egyetlen házból s ezer idegenből, mert ha csak egyet ismersz, szíved lázad örökké, s az az egy is ellened tör. Haza a tudás, messzi horizontok hívása. Haza nincsen változatlan, a haza mélyebb része odakint van más határok közt, ahol magasat fog s egy kis láng szétszikrázik a világon: nincs part többé, ha utolért az álom. 63
