Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 11. szám - 225 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF - Orosz László: Két filmes vallomás (Katona József nyomában; Kettőség az életemben)

Katona már harmadik éve halott volt, amikor a Bánk bán először került színre. Hajdani színésztársa, Udvarhelyi Miklós választotta jutalomjátékául 1833. február 15-én, Kassán. Udvarhelyi a drámát így ajánlotta a közönség figyelmébe: „Akár a költőnek nagy lelkét, akár a karakterek fényebecsének rajzolását tekintsük benne, minden módon remek s méltó megbecsülést érdemel." 1834-ben Kolozsvárott mutatták be Egressy Gábor jutalomjátékaként. 1835. február 27-én játszották először a fővárosban, a Várszínházban, Gertrudis szerepében Kán törné Engelhardt Annával. A budai előadást még kettő követte 1835-ben és '36-ban, de színre vitték 1836-ban Debrecenben és Miskolcon is. A Pesti Magyar - a későbbi Nemzeti — Színházban 1839. március 23-án játszották először. Egressy Gábor volt Bánk, s a statiszták között valószínűleg ott volt Petőfi is, talán az egyik békételent játszotta. A színházban ott ült Széchenyi is, neki nem tetszett a dráma, túlságosan forradalminak találta. A páholyok közönsége egyébként is fagyos közönybe burkolózott, lassan hevült fel a földszint meg a karzat is, csak Petur, s különösen Tiborc tetszett. A kor legjobb folyóiratába, az Athenaeumba Vörösmarty írt kritikát az előadásról, voltak kifogásai, de megállapította: „Sok tekintetben hiányos s némileg vad, de erővel teljes színmű, legkevésbé sikerült Bánk bán karaktere, kiben nem látjuk azon szilárdságot mely az általa elkövetett merész s nagy felelősségű tetthez kívántatik."

Egy rendőri jelentés már 1822-ben megrótta a budai cenzort engedékenysége miatt, hogy megengedte a dráma kinyomtatását. Az első előadásokra valószínűleg a vidéki cenzorok hanyagsága vagy hozzá nem értése miatt kerülhetett sor. 1846-ban, amikor a Nemzeti Színházban felújították a drámát, már nem merték betiltani. Ettől fogva sorozatosan játszották a fővárosban is, vidéken is, mert a forradalmivá váló közhangulat kifejezőjeként tekintettek a Bánk bánra. Kitűnő színészek, főként a Bánkot játszó Lendvai Márton és a Gertrudist megszemélyesítő Laborfalvi Róza - később Jókai felesége - járultak hozzá a sikerhez. A Bánk bán nemzeti drámánkká emelkedett. 1848. március 15-én a közönség kívánságára tűzték műsorra. Ezt az előadást nem fejezték be. Az „Éljen sokáig a magyar szabadság!" logikusan folytatódott Petőfi Nemzeti dalával, amelynek refrénjét a közönség együtt mondta a szavaló színésszel: „Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!" A mai grafikus úgy idézi fel 1848. március 15-ének Nemzeti Színházát, hogy a színház belső terét ábrázoló rajzban Katona arcát is megjeleníti.

A Bánk bán 1848-cal beépült a nemzeti köztudatba, népszerűsége újra meg újra felforrósodott, amikor a magyar szabadság, függetlenség ügye forgott kockán, így a szabadságharc után következő elnyomatás idején, a második világháborúban, amikor a hitleri Németország fenyegette Magyarországot, vagy 1956 októbere után, amikor csaknem minden vidéki színház műsorára tűzte a Bánk bánt. Németh Lászlót idézve: „A füstölgő bánki szenvedély: a jobb magyar mindennapi hangulata. Bánk bánt végigolvasni annyi, mint kipanaszkodni magunk. Elég egy-két mondatfoszlány: »epét okádna itt a Békességtűrés«, »no, nyeld le a bilincsed jajgatva«, hogy az ember ott üljön közös kocsmánk otthonos füstjében, ahol egymás mellett monolo- gizáló szívek zokogják ugyanazt a bánatot. ”

103