Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 11. szám - 225 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF - Beke József: Tiszteletkörök a Bánk bán körül
szóhoz jutni; „ne ess utána" > ne járj utána; „mi végződött?" > mi a végzés ?; „éktelen dühös" > féktelen dühös. Különösen feltűnő, hogy néhány szócsere esetében az ismeretlen változtató olyan szóalakot helyezett az új szövegbe, amely elfogadható ugyan a köznyelv szempontjából, de ellenkezik Katona nyelvi felfogásával. Ez pedig a tájnyelvi szóhasználat, ezen belül is némely szavak ö hangú változatának teljes mellőzése. Megírtam már a Bánk bán-szótár bevezetőjében, hogy Katona ebben szinte a félre- érthetőség határáig következetes: „...szöget üthet a mai olvasó fejébe, hogy Bánk bán, a nádor hatalma miért csak az ország felére terjed ki, ugyanis ezt mondja: „Itt dörgött markomban egy / Ország felébe mért ménkő csomó" (V. felvonás 178. sor). E Zeuszt felidéző kép megértéséhez tudni kell, hogy Katona a felébe szót a mai fölébe alak helyett használja. (Kölcsey is így ír a Hymnus-ban: „Nyújts feléje védő kart", s ez is 'föléje' értelmű!) Katona más esetekben is kedveli az e hangú változatokat, mintha tudatosan kerülné szülőföldjének ö-ző nyelvjárását: „esmér, férkezni, megesmer, szegez stb." (Beke 1991. 8.). Úgy látszik, ki akarta zárni azt, hogy rásüthessék a provinciális nyelvhasználat bélyegét, ezért drámájában még csak egyetlen fői igekötőt sem használt, mindig fel-1. Éppen ezért az általa írott „megzengenek" helyett az 1845-ös változtatás fólzöngenek szóalakját ő semmi esetre sem használta volna, ugyanígy az „ékesíttetik" sem lehetett volna őnála /Ö/ékesíttetik. 4 Közismert, hogy Arany János már vándorszínész korában találkozott Katona drámájával, és az is, hogy már akkor sokra becsülte, sőt többre tartotta Kisfaludy Károly Stibor vajda című, akkoriban sikeres darabjánál. Nagykőrösi tanárként 1859 márciusában azt írta Szász Károlynak, hogy jegyzeteket készített hozzá és részletes tanulmányba fogott a Bánk bánról, ezt szánta akadémiai székfoglalójául (Sáfrán 1982. 460.). Amikor azonban tudomására jutott, hogy Szász Károly is e drámáról, Gyulai Pál pedig Katona Józsefről szándékozik értekezést írni, sajnos Arany félbehagyta e művét. A Bánk bán és Arany János kapcsolatával összefüggésben külön érdemes szólni erről a környékünkbeli tájszóról: bakáz (vagy bakádzik), melynek jelentése: bukik, bukfencezik. A Magyar tájszótár (Szinnyei 1893. I. 83.) Kiskunhalasról hoz rá példamondatot: Úgy megráglak, hogy hatot bakádzó. Katona ismerte a szót, drámájában is használja abban a jelenetben, amikor a felháborodott Bánk bán a felesége meggyalázóját, a királynő öccsét ország-világ előtt akarja (mai szóval) „lebuktatni" azzal, hogy aljas tettét nyilvánosan leleplezi. Ekkor a ravasz, de okos Biberach így csillapítja: „... tán nem tudod, hogy Csóka Csóka társának szemét ki nem kaparja? mert ám mint sem oly nagyot bakázzon a Bíbor, bizonnyal előbb feláldoznak tíz Bánkot is.” 62
