Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 11. szám - 225 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF - Beke József: Tiszteletkörök a Bánk bán körül

vet e magokban szűkszavú jegyzetekre." (Arany L. 1898. Előszó V.) Szerencsémre házi dolgozatomat a „békételenek" jellemzéséből olyan sikerrel írtam meg, hogy tanárom észrevette az ilyesmihez való érzékemet, s a továbbiakban támogatta is szándékomat, hogy majdan követhessem a katedrán.

A második olyan eset, amikor a Bánk bán révén segítséget kaptam, a szegedi egyetemi fölvételi vizsgán történt. A kérdező úgy déltájban - néhány már elfelejtett általános kérdés után - kissé unottan szólított föl, hogy mondjak „valami köny vnélküli"-t. Meglepetésemben hirtelen belefogtam Tiborc panaszába. Ez láthatólag őt lepte meg, bizonyára valami sokszor hallott verset várt. Fölélénkülve érdeklődött, hogy mit tudok még. Másodiknak Vörösmarty Zalán futásának Előhangjából mondtam hexamereket, gondolom, a szokásosnál hosszabban. Utána én kérdeztem: prózát is lehet? Bólintott, erre Zrínyi Afiumából idéztem néhány mondatot onnan kezdve, hogy „Fegyver, fegyver, fegyver kévántatik és jó vitézi resulutio..." odáig, hogy „Hic vobis vei vincendum vei moriendum est". így nyertem a Katona-idézet nyomán (is) fölvételt.

Harmadszorra is beleszólt Katona életsorsomba, mégpedig máig hatóan. A nyolcvanas évek elején a gimnáziumi tanmenetnek megfelelően kitűztem soron következő kötelező olvasmánynak a Bánk bánt. Néhány nap múlva egyik értelmes tanítványom, aki máris beleolvasott a műbe, megkérdezte: „Mi az, hogy pártütés?" Ez akkoriban bizony igen jogos kérdés volt, mert a szóösszetétel két tagja szétbontva igen kényes összefüggést jelentett, különösen akkor, ha valaki nagy kezdőbetűt asszociált hozzá. Miután megnyugtattam, hogy ez a kifejezés ma már nem használatos, ezért értelmét régi-régi szemmel kell nézni, fölmerült bennem: irodalmunk e kiemelkedő alkotásának szavait - hiszen a dráma remélhetőleg még sokáig iskolai kötelező olvasmány lesz - nem másnak, hanem egy kecskeméti magyartanárnak illik, sőt kötelessége értelmezni az utókor számára. Annál is inkább, mert éppen ebben az időben jelent meg a Katona-irodalom országos hírű kiválóságának, a nemrég elhunyt Orosz Lászlónak kitűnő műve, a Bánk bán kritikai kiadása (Orosz 1983), az irodalomtudomány e műfajának általánosan elismert, mértékadó mintapéldánya. Kínálkozott tehát, hogy hozzáfogjak a dráma immár teljes és véglegesített szövegéből olyan írói szótár szerkesztéséhez, amely a mű minden egyes szavát a műfaj követelményei szerint számba véve értelmezi. Ehhez mintám is adódott: a Pásztor Emil által készített Toldi-szótár (Pásztor 1986). (A szerző valaha egyetemi oktatóm volt, frissen megjelent könyvét évfolyamunk harmincéves találkozóján, Szegeden dedikálta nekem.) Napi munkám mellett öt év alatt (13 337 adat feldolgozása révén) el is készült a dráma 2.882 különböző szavát értelmező Bánk bán-szótár, és Fischer Istvánnak, az akkor még működő Katona József Társaság elnökének segítségével a drámaíró születésének 200. évfordulóján, 1991-ben meg is jelent (Beke 1991). Ennek elismertsége következtében az írói szótárak szerkesztése harminc év óta kíséri életemet, gondokkal és örömökkel máig hatóan jelen van napjaimban, munkásságomban.

Ugyanis a Bánk bán-szótár bemutatója után Kovács Sándor Iván, az ELTE tanszékvezető professzora, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság akkori elnöke fölkért arra, hogy hasonló írói szótárt készítsek Zrínyi Miklós életművének szavaiból. Mivel a magyar barokk eposz, a Szigeti veszedelem kitűnő költőjének

54