Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 11. szám - 225 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF - Hermann Zoltán: Idegenek (Katona József és Kisfaludy Sándor Bánk-drámájáról)

BORCS Megnyomorittya ezen Szerencsét az Izmaelitáknak, és egyéb gyülevész földön futóknak letelepedése, Diszlése 's elhatalmazás az országban (KS, 95.).

Bores mondatai még Katonánál is megjelennek, Tiborcz panaszkodik így:

TIBORCZ A jó merániak

azt háború nélkül is megteszik; mert hisz' a Zsidók eleget fizetnek; a' kiket tulajdonképpen tán nem is lehetne ember-nyúzóknak nevezni, - nyúzásra bőr kivántatik, holott azt a' Merániak magok lehúzták már csontyainkrol; így tehát ezek a’ húsba kéntelenek bemettzeni - (KJ, 226.)

Katona és Kisfaludy Sándor - azaz Tiborcz és Bores - zsidóellenes érveinek eredetét megtaláljuk Komoróczy Géza A zsidók története Magyarországon című könyvében: II. András a királyi hatalomnak a nemességgel szembeni pozícióit erősítendő a kezdetektől támaszkodott a zsidó haszonbérlőkre, de még 1222 után is szabotálta az Aranybullának a muszlimokat és zsidókat korlátozó, a IV. lateráni zsinat irányelveit követő rendelkezéseit. A zsidók, illetve a zsidók által kezelt pénzforgalom támogatása tehát a király politikája volt, a történeti hagyomány és a két Bánk-dráma azonban a királynőre és a merániakra hárítja át ennek a politikának a haszonélvezetét és felelősségét.22 Az 1810-es években a zsidók akkulturációs és a korabeli kifejezéssel élve: emancipációs törekvéseinek történeti kontextusát figyelembe véve - szintén Komoróczy könyvére hivatkozva - azt kell látnunk, hogy a Napóleon által még 1812 elején, a meghódított országokban kihirdetett teljes és feltételek nélküli polgári egyenjogúságot a bécsi kongresszus után Közép- és Kelet-Európábán szisztematikusan mindenütt érvénytelenítik. Alighanem ez a kulturális és társadalmi-ökonómiai „idegenkedés" keresi az aktuálpolitikai diskurzus számára - hiszen Ferenc császár is igénybe veszi a bécsi „udvari zsidók" segítségét politikai reprezentációja érdekében - a történeti hagyományból származó érveket.23

A Kisfaludy-dráma egyértelműen nemzeti alapon stigmatizál, választ el pozitív és negatív nemzetiségi csoportokat. Mintha a nemzet „organikusságának"

22 Komoróczy Géza, A zsidók története Magyarországon L, Bp., Kalligram, 2015.129.

23 Elnagyolva azt mondhatjuk, hogy a zsidó közösségek a magyar királyság 19. század elejéig tartó történetében többnyire az uralkodói hatalomhoz voltak lojálisak, ahhoz a hatalomhoz, amely a nemességnek való kiszolgáltatottságát részben ezen a módon tudta ellensúlyozni: az 1848-1849-es események törik meg ezt a tendenciát. V. ö. Komoróczy I., 868-1093., különösen 906-911. V. m. ö. Décsy Antal, Elmélkedés a' Görögökről, Ráczokról, Macedóniai Oláhokról, Zsidókról 's ezeknek kereskedésekről hazánkban,Tudományos Gyűjtemény, 1818/11. 51-66.

47