Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 11. szám - 225 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF - Fried István: „Nemzeti” dráma(?) – hatékony(?) intrikussal (Újraolvasva a Bánk bánt)

hette az eddig felül nem múlt mércét.4 A Bánk bán - Bárány szerint - meghaladja (még első változatában is, melyet igen alaposan méltatott) az eddig írtakat, s elemzéséből kitetszik, hogy kevés figyelmet fordít arra a Kotzebue-ra, akinek magyar tárgyú színművei a magyarországi német és magyar színpadokon egyként gyakran játszott művek voltak; a pesti német színházat István királyával nyitották meg5, a Béla futása Csery Péter átültetésében „nemzeti nézőjáték"-ként aposztrofálódott, és magyarul éppen abban az esztendőben jelent meg, melyben a Bánk bán első változata készült, 1815-ben.6 Sőt, a színműből átalakított opera tartósan foglalt helyet az állandó műsordarabok között. Idézem Tallián Tibort: „Ruzitska József, az új kolozsvári színház karnagya szerzett zenét Kotzebue Béla futása című színjátékának magyar átdolgozásához. Ezt a tíz számot tartalmazó dalművet tekintik az első magyar operának, évtizedeken át sikerrel adták a magyar színpadokon, nevezetes kórusa, a »Hunnia nyög letiporva« nemzeti zenei közkinccsé vált. "7 Míg az utóbbi megállapítás könnyen magyarázható, hiszen Kisfaludy Sándor verseit magyaros dallamvilág teszi népszerűvé, közelítvén magyar himnuszi funkcióhoz, az elismerten legföljebb magyarított Kotzebue-színmű „nemzeti nézőjáték"-ként meghirdetése nem csupán közönségcsalogató célokat szolgált, hanem akkorra már meggyökerezett műfaji jelzésként tekinthető. Ilyen módon e felfogás alapján nem szükséges „eredeti"-nek lenni, elegendő volna a magyar történeti tárgy? Hadd tegyem hozzá, hogy az 1790-es esztendő felbuzdulásának sodrában adta ki Szenjóbi Szabó László Mátyás király vagy A nép szeretete, jámbor fejedelmek jutalma című „Nemzeti Érzékeny Játék"-át (a német változatban Nationalspiel), amely szintén megtakarítja a történeti jelzőt, viszont a Rührstück magyar megfelelője elé teszi a „nemzeti"-t, mely valószínűleg a tárgyra is, a nyelvre is vonatkoztatható, hitelesítőül a magyar szerző „eredeti" alkotása volna odaérthető. Hogy a „nemzeti" felhasználásának divatjából Katona József sem vonta ki magát, mutatja A borzasztó torony című átdolgozásának (1812) „nemzeti vitézi szomorújáték" önjelölése. A példák fölös bőséggel szaporíthatok: Csokonai Tempefőije „nemzeti nemes játék", Csery Pétertől a Gróf Zrínyi Miklós, vagy Sziget várának szerencsétlen ostromlása „hadi nemzeti román" (1817), Katona Kecskemét körüli vidékre helyezett Monostori Veroniká]a szintén „nemzeti vitézi szomorújáték". Amikor divatot írtam, írhattam volna igényt is, a magyar nyelvű /igényű drámairodalom/szín- játszás része annak a mind határozottabban körvonalazandó művelődési törekvésnek, amely természetesen nem kizárólag a magyar irodalomban és a magyar

4 Bárány nem írja le Kotzebue nevét, ellenben oly természetességgel utal a Haramiákra, a Fiescóra és a Wallensteinre, mintha tudná (vagy feltételezné), hogy Katona jól ismeri Schiller darabjait. Magam is többé-kevésbé ezt gondolom.

5 Bleyer Jakab: Kotzebue és a pesti német színház megnyitása 1812-ben, in: Philologiai dolgozatok a magyar—német érintkezésekről, szerk. Gragger Róbert, Bp., 1912, 156-170. (Kotzebue két levelének közlésével.) Az Ungarns erster Wohltäter 1812-ben Pesten nyomtatásban is megjelent, Beethoven kísérőzenéjével adták elő.

6 Kotzebue: Béla futása. Nemzeti nézőjáték két felvonásban. (...) magyarrá tette Csery Péter, in: Magyar theátrumi almanák 1815-ik, esztendőre, Pest 1815, 1-37.

7 Tallián Tibor: Nemzeti színház, nemzeti opera, in: „Symphonia Hungarorum". Magyarország zenekultúrájának ezer éve. Kiállítás a Budapest Történeti Múzeumban 2011. március 31. — október 29. A kiállítást rendezte és a katalógust szerk. Kárpáti János. Bp., 2011,111.

28