Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 11. szám - 225 ÉVE SZÜLETETT KATONA JÓZSEF - Péterné Fehér Mária: Kecskemét Katona József korában

Az 1800-as évek elejére a város csúfsága lett a mai piarista gimnázium mellett állt ún. Déllő-tó. (Ide hajtották itatni a város környéki gulyát, delelésükről kapta nevét a tó.) Tűz esetén is innen hordták a vizet tűzoltáshoz. Vizét a Gát-ér vezette végig a városon, hogy azon kívül a homokba vesszen. Katona József korában ezért még sok kis híd volt látható a városban. A tó a 19. sz. elejére elposványosodott, szúnyogok rajzottak körülötte, betegséget terjesztve. Csak 1835-ben sikerült vizét lecsapolni, területét feltölteni Gyenes Mihály városi mérnök vezetésével, helyén fákkal teli sétateret alakítottak ki. 1820-tól volt Kecskemétnek fürdőháza a Máriavároson túl, a Széktónál (7 fürdőszobában 10 kád állt), vendéglőt és tekepályát is építettek hozzá.

Mivel Kecskemét vízben szegény helyre települt, ezért a városban számos kutat ástak nemcsak magánházak udvarán, hanem közkutakat is. (A kutak vize a 18. században többnyire nyúlós volt.)33 A 19. sz. elején is igen salétromos, ivásra alkalmatlan volt a kutak vize, ezért elterjedt volt a borfogyasztás. A város határán túl a homokon azonban ivásra alkalmas víz állt rendelkezésre.34 A bormérés a kocsmákban folyt. 1818-ban már három fogadó volt a városban: a Kecskés (vagy Bak, ami 1762-ben épült), az Arany Sas (a mai piarista gimnáziummal szemben), a Postasíp (a mai színház helyén). Számos kocsma szolgálta a városlakók igényeit a városban, a pusztákon pedig csárdák álltak az utazók rendelkezésére. 1772-ben kávéház üzemeltetésére adott engedélyt a magisztrátus, a 19. sz. elején már kettő is működött, a Zrínyi és a Korona (az 1830-as évek végére a kávéházak száma négyre emelkedett).

Mivel Kecskeméten 1833-ig nem volt állandó színházépület és kölcsönző könyvtár sem működött (nyomda is csak 1841-től volt), a művelődés színterei a különböző felekezetek által fenntartott iskolák voltak. Alsófokú oktatás minden felekezetnél folyt (róm. katolikus, református, evangélikus 1792-től, görögkeleti 1793-tól, izraelita 1799-től). Az írás, olvasás, számolás, vallás volt az oktatás tárgya. Csak 1839-ben vetődött fel a természettudományi ismeretek tanításának szükségessége. A parasztgazdák írni, olvasni általában tudtak, inkább a tanyákon élők voltak analfabéták. A tanyákon 1855-ig nem állítottak iskolákat. Középfokú oktatás a reformátusoknál és a piaristáknál folyt. A református kollégium a protestáns gyülekezet megszervezésével egy időben még a 16. sz. végén alakult, a debreceni főiskola partikulája lett. 1824-ben debreceni mintára szervezték meg a 6 gimnáziumi osztály mellett a két bölcseleti osztályt, 1831-ben pedig a filozófiai osztályt. Tatay András rektor-professzor vezetése alatt kezdődött meg a református kollégium főiskolává fejlesztése, ami a jogi fakultás létrehozásával 1835-ben valósult meg. Addigra felépült a líceumnak helyet adó impozáns épület a mai Kálvin téren. Jelentős könyvtára volt az iskolának, aminek nagy része adományokból származott.

Jó hírű volt a piaristák „középtanodája'' is. A 6 osztályú gimnázium 1715 óta működött. A nemzeti tudat ébresztése régtől fogva jellemezte a kegyesrendi

33 Bél Mátyás 1982.15.

34 Ladányi Gergely főbíró városleírása 1801-ből. MNL BKML IV. 1518/a Főbírói jegyzőkönyv 1800/1801. 526-530.

13