Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 10. szám - Bereznai Zsuzsanna: Mezővárosok monográfiája
többen magasabb iskolában képezték magukat." (653. oldal) A XIX. század második felétől azonban a polgáriasuk gondolkodás, a megváltozott értékrend következtében a városi társadalom többségét a racionalitás, a magasabb értékek iránti fogékonyság jellemezte. Ez a népi hiedelemvilág elhalványulását vonta maga után, a népszokások azonban továbbra is megőrződtek körükben. A szerző igen szemléletesen fogalmazza meg a szellemi kultúra sajátosságait: „A Három Város szellemi műveltségét alapvetően a mezővárosi fejlődésből eredő sajátosságok határozzák meg. A 16-18. században önrendelkezésre berendezkedett Három Város a racionális életfelfogást, erkölcsi értelemben a puritanizmust vallotta, hirdette ideológiájaként, s ezeknek megfelelően mind az egyházi, mind pedig a világi hatalom hatékonyan lépett fel a hitetlenség, pogányság, babonaság, erkölcstelenség ellen. A hatósági intelmek és megtorlások mély nyomokat hagytak a mezővárosi társadalomban. "(653. oldal) Majd a társadalmi élet fontos szervezőerőit mutatja be. Ezek között elsőként az iskolák jelentőségét hangsúlyozza: „A különböző szintű iskolákban az úri (nemes), cívis famíliák gyermekei tanultak (közülük kerültek ki a városi hivatalnokok, honoráciorok), de a tehetősebb par ászt családoké is. Tehát a Három Város lakossága kedvezőbb helyzetben lévén a környékbeli falvaknál, községeknél, jobban adott volt számukra az ismeretek megszerzésének lehetősége, a korral való lépéstartás." (654. oldal) Az iskolák mellett fontos szerep jutott a különféle úripolgári kaszinóknak, a gazdasági és vallási egyesületeknek, köröknek. Az emberek az önművelésre, az önképzésre is szántak időt: az iparos és parasztpolgár ifjak műkedvelő színtársulatot hoztak létre, rendszeresen felléptek, és népszerű színműveket adtak elő a város lakosságának szórakoztatására és épülésére; dalárdákat szerveztek - tehát a népi kultúra kereteit ily módon tágították, a kor szellemének megfelelően. A vallásos egyesületek pedig rendszeresen mutattak be olyan előadásokat, amelyek a hitben való elmélyülést szolgálták. Különösen a Mária-kongregáció leányai jártak elöl e téren, noha e hitbuzgalmi mozgalom tagjai eredetileg a férfiak voltak a XVI. században, a XVIII. századtól azonban egyre több nőtagja volt. A mezővárosi népviselet történeti alakulását a XVII. századtól kezdődően levéltári forrás- és archív fotóanyag segítségével követi nyomon a szerző, a helyi szabó-, szűcs- és vargamesterek munkájának bemutatásával. A népi erkölcs és viselkedés, a népi hiedelemvilág és a népszokások világába is bepillantást kaphat az olvasó, ugyancsak a XVI-XVII. századtól rendelkezésre álló levéltári forrásanyag bemutatásával, a mindennapi életet felidéző életképek megjelenítésével. A fejezet végén megismerhetjük az egyházi év rendjéhez kötődő népi kalendárium és az emberi élet fordulói (születés, házasság, halál) szerint sorra vett népszokásokat. A mezővárosi folklórról szóló ismeretek köre a jeles alkalmak népszokásainak, a felnőttek és a gyermekek szórakozási alkalmainak, valamint a népköltészet gyöngyszemeinek a felidézésével válik teljessé. Kiemelem még a monográfia VIII. fejezetét, az Összegzést - úgyszólván a kötet egyik legfontosabb tematikus egysége. A szerző összegzése nem egyszerűen a közel 900 oldalas könyv foglalata, nem formális összefoglalás, hanem igen lényeges összefüggésekre világít rá a Három Város - mint alföldi mezőváros-szövetség - történeti és néprajzi sajátosságainak számbavétele kapcsán. Ugyancsak fontos része a kötetnek a IX. fejezet, amelyben a szerző egy egész életmű bibliográfiáját tárja az olvasó elé 20 oldal terjedelemben, és lényegében a Három Város történeti-néprajzi múltjához kapcsolódó valamennyi szakirodalmi adat megtalálható benne, a további érdeklődő tájékozódás vagy a szaktudományos kutatás számára. 111
