Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 1. szám - Fábián István: Az elvásott fény (Mohai V. Lajos: A Bátyám hazavitte a halált)
Ezért hadd nézzek most már másfelé, gyerekként elhazudva magam elől a létezés szomorúságát, ahogy Mohai beszélt apja haldoklásakor bátyja futballéveiről, eltávolítva a tudomásulvehetetlent. Távolítja, szédszedi és összerakja ő is az egymásra forgó képeket (Mindenkitől elfeledve, Végső emlékezés), a megírt szövegeket fölfejti és összerakja újra, hogy összeillesztve érvényesek és pontosak legyenek, ami egyet jelent a véglegességgel, hiszen Mohai dolga az irodalom, s a halálra csak a leírt szöveg pontossága, véglegessége jelent feloldozást. Mert életünk legnagyobb ajándéka az azonosság. És a képzelet. A képzelet, ami az író és az olvasó cinkos játéka, akár a Poríci utcai balesetbiztosító társaság épületénél áll mellénk, állig felgombolt kabátban a kafkai felvigyázó, akár az itthoni majorsági épületnél szegődik mellénk az alacsony, köpcös ismeretlen. Talán hozzánk beszélnek, talán nem, közönyüknek csak a jelenlétük ad súlyt, riadtságunk okát csak magunkban kereshetjük. Elégikus víziók a Halottaskönyvhöz - ez az alcíme Mohai kötetének. Valóban, A Bátyám hazavitte a halált hosz- szabb-rövidebb írásaiban egy szemlélődő, befelé figyelő, a múlt emlékképeit rendezgető költő tekintetét követjük, aki minden apró részletet újra és újra megvizsgál, más és más fénytörésben vizsgálva kutatja a szomorúság melankóliájában rejlő vigasztalást. „Miközben begyűjtik a termést, Isten csöndben elhagyja a világot" - hozza fel Nagyapja szavajárását, és váratlanul egyetlen mondat rideg, hűvös szavaival indokolja a szövegeiben oly sokszor előforduló, a halált, a megszűnést idéző képek, kifejezések sokaságát: „Megértem, hogy a szeptember az elmúlás előképeként, mintegy az egzisztenciára lesújtva, vibráló határhelyzetként jelenik meg az íróknál." (Szeptember ege elszéled) Mohai V. Lajos író, aki a távolodás, a szűnés gazdag ismeretanyagának birtokában megrendülve követi más írók hasonló útjait. Ezek az utak hol határozott tárgyi azonosságot jelentenek (Nádas Péter: Saját halál), hol szellemi-lelki, irodalmi egybetartozást, ragaszkodást. Ezek az utak közösek Tandorival, Hraballal, Kafkával, Hasekkel, Mirko Kováccsal, tágabb hazánk irodalmával, Közép- Európa esős egek alatt ázó tájaival. „Az ember visszanéz az életére, ráborítja a vágyát a múló időre. Nemigen tud mást tenni. Vagy nemigen tehet mást." Én pedig nemigen tehetek mást: várom, hogy ez a szerteágazó, minden darabjában is önállóan érvényes idő-, emlék- és képrengeteg létrehozza a művet: a Kanizsai Hidegházat. Hogy Mohai V. Lajos hozza létre. Prae.hu - Palimpszeszt 2014 E számunkat nyomta és kötötte a Print 2000 Nyomda Kft. print <Sg> 2000 ■NYOMDA ____KFT___KFfSKFMÉT 6000 Kecskemét, Nyomda u. 8. Tel.: +36 76 501 240; Fax: +36 76 501 249 E-mail: info@print2000.hu www.print2000.hu Folyóiratunk megjelentetését a Nemzeti Kulturális Alap Nemzeti Kulturális Alap támogatja. 112
