Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 10. szám - Kurcz Ádám István: Berecz plébános, Máté apostol és a verbászi evangélikus lelkész
világ, és különösen az a világ, amit én igyekeztem, és még mindig igyekszem megrajzolni. Nem csupán a már említett négy házsorra, a temetőkre és a kis folyóra gondolok, hanem az egész városra, az apácazárdából átalakított magyar iskolára, a Zöld utcára, a Tukra, a devecseri dombokra, a katolikus templomra, pontosabban a templomba járókra." [kiemelés: K. A.]8 Gionnak, ha nem is feltétlenül a keresztény-katolikus hittartalom, de legalábbis a közösséget összetartó hagyományos értékek melletti komoly kiállására mutat, hogy azt a katolikus templomot, illetve környékét tette meg művei egyik legfontosabb helyszínének, amelyet a kommunizmus alatt játszódó műveiben mind funkciójában, mind puszta létében veszélyeztetettnek mutatott be: „A téren nincs semmi más, csak a katolikus templom, ahol vasárnaponként miséznek néhány öregasszonynak. Régi templom, de azért elég szép, s én már sokszor gondolkoztam, hogy vajon mit csinálnak vele, ha bontani kezdik a körülötte levő régi házakat, hogy új marha nagy épületeket építsenek a helyükre. Vajon lebontják-e a templomot is, vagy pedig ott hagyják az emeletes épületek között. Sehogyan se tudom elhinni, hogy a templom ott marad az emeletes új házak között. "9 10 Hasonlóképpen ábrázolta Gion azt a fenyegetettséget is, amely a kultusz/közösség fennmaradását veszélyeztette: „a karácsony előtti napokban mi rendszeresen bejártunk három-négy utcát, minden házba bekopogtunk, és felkínáltuk az »angyali vigasságot«. [...] remekül tudtuk énekelni a karácsonyi dalokat, és remekül énekeltünk ott a színpadon is [...]. Csakhogy beviharzott Novák tanárnő is, magánkívül volt, sikoltozott, [...] lehordott mindenfélének, figyelmeztetett, hogy ez itt többé nem apácazárda, nem a sötétség fellegvára, nem tűri, hogy a klerikális reakció szellemét felélesszük [...]. "w A vallás Gion minden regényében kap szerepet, de jellemző, hogy arról, hogy a gyerekek is rendszeresen járhatnak templomba - még ha érdekből is -, majd csak a rendszerváltozás, illetve Magyarországra települése után, a Zongora a fehér kastélyból című regényben tudott írni. (Szinte) provokációszámba mehetett a rendszerváltozás előtti művekben, hogy Gion prózájában a templom mellett a másik központi helyszín az a Szentháromság-szobor, amely a régi szenttamási magyar iskola elbontásától a szobor 2013-as áthelyezéséig egy sportpályába ékelődve, fák takarásába kerülve szorult a perifériára. Még meghökkentőbb lehetett a helybelieknek - az író ezzel is a hagyományos értékek mellett tett hitet -, hogy a Virágos Katonának implicite már a címe is a Kálváriára, illetve egy ottani stációképre utal. A kálvária a főszereplő, Rojtos Gallai István állandó tartózkodási helye a regényben, holott e szakrális hely valóságos szenttamási megfelelője Gion szinte egész életében használaton kívül állt: az utolsó, 1944-es nagypénteki keresztúti ájtatosság után 1998-ig, tehát az író hároméves korától a halála előtti évekig az enyészet martaléka volt. Előbb konyhakertek, majd lucernás, utóbb szeméttelep (!) volt a düledező stációoszlopok között. 1976-ban (a Rózsaméz megjelenésének évében) majdnem fatelepet létesítettek a helyén, de olyan terv is volt, hogy töltésnek hordják el a dombját. Az ezredfordulón a helyi közösség eddigi legszélesebb körű összefogásával az utolsó utáni pillanatban sikerült a végpusztulástól megmenteni és újjáépíteni a szenttamási kálváriát.11 8 Fűzi László, „Nincs időm észrevenni a történet eltűnését." Gion Nándorral beszélget Fűzi László [1998] = Gion Nándor, Véres patkányirtás idomított görényekkel, Bp., Nórán Libro, 2012, 266. 9 Gion Nándor, Engem nem úgy hívnak [1970], i. m., 21. 10 Uő, Sortűz... [1982], i. m„ 259. 11 Paracki László, A szenttamási kálvária 1868-2009. = De história urbis nostrae 1., szerk. Horváth Futó Hargita, Szenttamási Népkönyvtár, 2011, 46-58.; ill. Jenei Dezső, Összefogás jelképe: A szenttamási kálvária 1864-2001 = Bácsország, 2003/X-XIL, 15-17. 73
