Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2016 / 10. szám - Lengyel András: Ignotus Hugó, a regényalak

fölismerhető, de amely e modellt vérig sértette? A magyar irodalom eseménytörténeti krónikája nem tart nyilván olyan ügyet, olyan, Babits és Ignotus közötti affért, amely magyarázná Babits - Ignotus ellen forduló - ellenszenvét. Csak sejthető, hogy nem is szokványos értelemben vett ellenszenvről volt itt szó - legföljebb bizonyos idegenségérzésről, amelyet a katolikus antijudaizmus mintegy spirituális oldalról is fixált, s akadályozta feloldódását. Ez a szempont azonban nem ad magyarázatot arra, hogy miért éppen Ignotusban lelte meg regénye figurájának lehetséges modelljét, s miért nem másban. (Ha azoknak az értelmezéseknek lenne igaza, akik antiszemitizmusban marasztalják el a regényt s íróját, Ignotus helyett más zsidó modell is szóba jöhetett volna - az irodalmi életből is. De Babitsnak Vitányi figurája megformálásához valamiért Ignotusra volt szüksége.)

Nincs rá közvetlen filológiai bizonyíték, de az látszik a legvalószínűbbnek, hogy Ignotus nem véletlenül, esetleges választás eredményeként lett a regényíró egyik énjének „modellje". Már Tverd óta György (2009: 85—86.) észrevette (s megítélésem szerint joggal hangsúlyozta), hogy Babits Vitányi bizonyos nézeteivel harcolva voltaképpen saját korábbi álláspontjával is hadakozott. (

,,[I]gaz ugyan, hogy a regény Vitányi Vilmosa Ignotus karikatúrája, de bármi hihetetlennek hangzik első hallásra, egyúttal Babits önkritikája is rajta hagyja nyomát az alakon.") Ignotus tehát olyasmit (is) képviselt, ami nagyon is fontos volt Babits számára, de időközben szembekerült vele. Az Ignotustól való távolodást már Ignotus verseiről írott, a verseket méltányló, a gondolkodótól elhatárolódó kritikájában, 1918-ban észre lehetett venni. Az alkotáslélektani ugrópont azonban még mindig nem ez. Az ok máshol keresendő. Az „öregedő", neveltjeihez való viszonyát önmagából kiírni akaró Babits Ignotust föltehetően fia, Ignotus Pál révén vonta be a regénykonstrukció felépítésének folyamatába. A mélylélektani iskolázottságú, s az irodalmi élet személyi viszonylataiban igencsak tájékozott Németh Andor (1973: 639.) a bennfentes hangján szólt e tárgyról: „Semmi kétség, hogy a regényben Babits egy keserű csalódását írta meg, csalódását a kis Paliban, akit apja elhanyagolt, s akit ő íróvá nevelt, de minden igyekezete megtört annak gyógyíthatatlan destruktív vagy más szempontból nézve felületes szentimentalitásán." A fiatal, nagyjából a regénybeli Vágner Pista életkorában lévő Ignotus-fiú, aki 1901-ben született, 1919-ben 18 éves volt, mint magától Ignotus Páltól tudható, egy időben Babits védence, neveltje volt. A fiú nem apjával élt (a gyerekek ugyanis a válás után anyjuknál maradtak, Ignotus külön háztartásban, fiatal feleségével élt együtt) - Babits pedig, hogy, hogy nem, afféle apapótlékká lépett elő a fiú életében. Ennek a kapcsolatnak a részleteit nem ismerjük, Ignotus Pál is hallgatott róluk, csak az tudható, a fiú 1919-ben bekapcsolódott a diákközéletbe, ideiglenesen „forradalmár" lett, aktívkodott. S ez, saját politikai csalódásait is megélve, Babitsban minden jel szerint pluszcsalódást ébreszthetett. Ignotus Pál kommün alatti (egyébként súlytalan) szereplése „nevelése" kudarcaként értelmeződött számára. S ez fölzaklató, személyes kudarc volt, beletartozott abba az élménykörbe, amely versben is tematizálódott („Szíttál-e lassú mérget"). Azaz, a történtekért saját felelősséget érzett, szimbolikus súlyút. Olyat, amelynek elbeszélésébe sok mindent integrálni lehetett.

S ha „Vágner Pista" alakja (aki pillanatok alatt az őt elhanyagoló apja hatása alá került) íróilag fontossá vált számára, az apa személye is automatikusan jelentőségre tett szert. Fölértékelődött, modell és bűnbak lett. S csak a regényépítés logikája eredményezte, hogy az apa, Ignotus Hugó olyan modellszerepbe került, amely önálló, külön olvasói érdeklődést keltett. Felismerhető lett, magára vonta az azonosítás és az értelmezés kényszerét. Vágner Pista azonosításának ismereti feltételei pedig nem voltak, nem is lehettek meg, ő a nyilvánosság alatt élt, „látható" csak apja volt. Az apa viszont könnyen és jól azonosítható volt.

Vitányinak így, mint a „rossz" folyamatok reprezentánsának, irodalmárként és apaként csakis „negatív" szerep juthatott. A regényalak Ignotus sorsa automatikusan megpecsételődött.

59