Forrás, 2016 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2016 / 9. szám - Mészáros Tibor: „...az újságírás nem árt az írónak; kitűnő iskola és gyakorlat” (A publicista Márai)
hiszen ezen „hangzó írások" megszületésében sem életforma, sem élményvilág vagy egzisztenciális biztonság nem segítette. Annak tudatában jegyeztük le a fenti gondolatokat, hogy a Márai-kutatás egyik legnagyobb adóssága éppen az író publicisztikai munkássága, filológiai, kiadási és elemzési szempontból egyaránt. Manapság (természetesen?) nem szívesen jelentetnek meg a kiadók előre láthatóan néhány száz, esetleg ezer példányban eladható műveket, mégsem szabadna hagyni, hogy ilyen színvonalú íróink munkássága, vagy annak egy része ne jelenjen meg kötetben, kizárólag anyagi szempontok miatt. (Fried István professzor e kapcsán, rendszeresen említett példájával élve: Goethének a mosócéduláit is közreadták az életműsorozatban.) Az is a közreadás mellett szól, hogy Márai helye összességében biztosan legkiválóbb publicistáink sorában van, ezért reméljük, hogy hírlapi írásai sem maradnak örök időkig bezárva azok első megjelenési helyére.183 S hogy mennyit vesztett az író és az emigráns íróval a hazai publicisztika, ennek bizonyságául, befejezésül idézzük őt: „Mintha valamilyen külön toxin dolgozna és mérgezne az újságíró idegrendszerében; nem bírja ki a hallgatást. Minden délután hat felé ott talált az idő az asztal előtt, abban a különös idegállapotban, amely nem kellemes és nem romantikus, inkább csak mesterségesen hevített: mindennap megöltek valakit vagy tönkrement valaki, mindennap hazudtak egy nagyot valahol, vagy rikító ízléstelenséget követtek el, mindennap „történt" valami, abból a bűzös és szomorú nyersanyagból, ami az élet... "184 Jegyzet a szövegközléshez: „Mintha valamilyen külön toxin dolgozna és mérgezne az újságíró idegrendszerében; nem bírja ki a hallgatást" - idéztem az író fő művéből a passzust a publicista Márairól szóló tanulmányom végén. A kassai polgár termékeny újságírói tevékenysége talán éppen ebben a mindent elmondani akarásban gyökerezik. Ha számszerűsítjük a tényeket, azt látjuk, hogy fő lapjaiban összesen 2995 megjelenése volt, emellé kell odaszámítani a további írásokat közlő melléklapokat. Utóbbi cikkek száma sem elhanyagolható, hiszen egy-egy folyóiratban meglehetősen sok, csak ott megjelent írást közöltek tőle. (Pl. A Toll, Képes Vasárnap vagy az Új Idők.) A Helikon Kiadó 2008-2013 között hét kötetben mintegy 800 cikket jelentetett meg a válogatott publicisztikát bemutató sorozatában. Ha ehhez hozzászámítjuk a Műsoron kívül, a Bolhapiac, a Kabala és a Vasárnapi krónika közel 200 cikkét, és a megjelent tematikus antológiákat (pl. Ajándék a végzettől), valamint a Lázi Kiadó három kötetét és a Japán kert (Madách-Posonium) című kétkötetes válogatást, az derül ki, hogy máig a Márai-publicisztika mintegy 35—40%-a maradt kötetkiadás nélkül. Ugyanakkor több örvendetes tényről is beszámolhatok. Az egyik, hogy Márai minden ismert elbeszélése és verse megjelent már, ezek döntő többsége elsőként szintén periodikumokban látott napvilágot.185 A másik fontos dolog, hogy a kötetben meg nem jelent írások mellett teljesen új cikkek is előkerültek az utóbbi időben. Ilyeneket talált és közölt Ötvös Anna kassai történész (a Matzner család históriájának szakavatott ismerője) az író szülőváros183 Azért is szükséges lenne ezek megjelenése, mert senki sem keresne tőle cikket pl. a Bukaresti Kurírban vagy a Miskolci Naplóban, ezek hozzáférhetősége pedig erősen korlátozott. 184 Egy polgár vallomásai. Bp. 1935. 294-295. 185 Természetesen mindig előbukkanhat újabb ismeretlen mű, ilyen a Kassai Hírlap 1915-ös évfolyamában közölt Vers című költemény, mely még nem szerepel a Halotti beszéd (Bp. 2010. Helikon) című, az addigi összes ismert verset tartalmazó kötetben. 95
