Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 4. szám - A. Sajti Enikő: "A nemzeti lelkiismeret őrállója": Cseres Tibor: Hideg napok és a „ még hidegebb napok”
A. Sajti Enikő „A nemzeti lelkiismeret őrállója" Cseres Tibor: Hideg napok és a „még hidegebb napok" „A halott nemzedékek lidérces álomként kísértik az élők emlékezetét. [...] a rossz álmokat többféleképpen is kezelhetjük. El lehet őket nyomni, be lehet szorítani az ébrenlét sötétebb zugaiba, de felszínre is lehet őket hozni, hogy jobban megértsük lényegüket." Geoff Eley Éppen fél évszázada, 1964-ben jelent meg Cseres Tibor Hideg napok című regénye. A szerző egy történelmi traumát állít műve középpontjába, az 1942. januári újvidéki razziát, amely történet éppen az ő regénye nyomán „hideg napok"-ként ivódott nemzeti emlékezetünkbe. Megjelenésének idején alig húsz év telt el a pusztító második világháború óta, Rákosi Mátyás még csak pár éve nevezte utolsó csatlósnak a magyarokat, amikor ezzel a regényével Cseres a háborús bűnökkel kapcsolatos személyes és kollektív emlékezet határait feszegette. A szerző azáltal, hogy a razzia történetét nem az események valósághű rekonstrukciója mentén idézte fel, hanem a tettes-trauma és a szégyen dichotómiájának keretei közé állította, kiemelte azt a történettudomány, sőt az irodalom kérdései közül, és erkölcsi, nemzeti lelkiismereti kérdéssé emelte. Erejét, hatását, úgy vélem, ez adta, ez adja ma is, s a körülötte kialakult közhangulatot és vitákat is ez váltotta, s váltja ki ma is. A regénynek ezt az erkölcsi mondandóját a Kovács András által rendezett nagy hatású, azonos című film csak felerősítette. A regény esztétikai, irodalomelméleti elemzésére történészként természetesen nem vállaikozhatom, annyit azonban a mai olvasók miatt mégis szükséges elmondani, hogy négy évvel az újvidéki vérengzés után, 1946-ban vagyunk, négy férfi vár az ítéletére. Három tiszt és egy altiszt kerül össze egy börtöncellában, Büky százados (őrnagy), Pozdor zászlós, Tarpataki főhajónagy és Szabó tizedes (miért éppen ők, kérdezték annak idején sokan). Belső monológok, részben beszélgetések és a narrátor kommentárjai révén bomlik ki a razzia három napjának története, amelynek metszéspontjában Büky feleségének és zsidó háziasszonyának, valamint kislányának meggyilkolása áll. Büky felesége titokban látogatott Újvidékre, mivel Grassy József vezérkari ezredes, a zombori 15. gyalogdandár parancsnoka, a razzia egyik vezetője megtiltotta, hogy a tiszteket a családtagjaik meglátogassák. Úgy vélem, a családját gyászoló úri tiszt, Büky és az „alhasig megalázott" örök szolga, Szabó tizedes konfliktusa teszi irodalmilag is mindmáig érvényessé a szöveget. Figurái nem gonosztevők, nem született gyilkosok, hanem a történelem kifürkészhetetlen szeszélye folytán mundérba öltöztetett hétköznapi emberek, katonák, akik váratlanul olyan helyzetbe kerülnek, amikor úgymond csak végrehajtják azokat az ártatlannak tűnő lépéseket, Az írással a száz éve született Cseres Tiborra emlékezünk (A Szerk.) 97
