Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 7-8. szám - Mi volt az oka?: Sági Norberta interjúi

sekkel hozzák a csoportot. Az egyik probléma pont az, hogy nagyon sok utazóközösség van, ami jó dolog ugyan, de a munkahely szempontjából rugalmatlan. Ha utazóközösséggel jársz, nem mindegy, hogy melyik műszakban vagy. Nyilvánvalóan jobb lenne itt lakni, de itt az infrastrukturális közlekedés még korántsem jó. Én tömegközlekedéssel járok, és ez nem mindig kényelmes. Nagykőrösről is inkább jönnek többen együtt kocsival, mert a buszközlekedés az olyan, amilyen. Ez is érdekes, mert azt mondják nekünk bent a munkahelyen, hogy hát van rajta hely. Oké, csak ez nem egy általános utazás. Te munkába jössz, és még próbálsz nem rákoncentrálni az egészre, valamivel el akarod terelni a figyelmedet, zenét hallgatsz, és így utazni tömegnyomorban... vagy hulla fáradt vagy, és úgy utazol. Amikor hajnalban jön haza az egyik helyi járat és akkor felszállsz te, mint civil, és meglátsz ötven embert lehajtott fejjel, az olyan, mintha valami vegyi támadás történt volna. Tényleg furcsa, mindenkinek lóg a feje. Fáradtak az emberek. A városnak is jó volna, ha minél többen ide tudnának költözni, de drágák az albérletek. Ezért nagyon sok jelenleg a peremvárosi. A cégnek van letelepedési támogatása, ami mostanra már elég komoly összeg lett. Ha tudod igazolni, hogy valahonnan költöztél valahova, akkor kapsz egy alapösszeget, több százezer forintot. Kapsz a feleséged után, meg kapsz a gyerek után is. Ez egy egyszeri, vissza nem térítendő támogatás. De még továbbra sincsen például albérlettámogatás. Próbál a cég minél több embert felszívni, ilyen szempontból tök mindegy, hogy honnan jön. Nyilvánvalóan nem mindegy a dolgozóknak, hogy mennyire kipihenten érkeznek, vagy mennyire tudnak koncentrálni a munkájukra. Sok Romániából érkező munkatársam is van. Ismerek olyan kollégákat, akik évente háromszor, négyszer utaznak haza, a határon túlra.- A családjuk még ott van?- A szülők igen, de túlnyomó részük már itt ment férjhez vagy nősült meg. Tehát sokan ideköltöznének, és nem is mindig az anyagi korlát a probléma, hanem az, hogy mit csináljon azzal, amije otthon maradt. Nem tudja eladni. Nekem is van olyan kollégám, aki szeretne bejönni panelba, mert már elege van abból, hogy munka után még a háztáji is várja. Igazából csak azért csinálják, hogy fennmaradjon, hogy ne menjen tönkre. Ez a baj ezzel. Miközben az amerikai átviszi a másik városba a házát, a németek csak felbontják az albérletet. Ennek nálunk még nincs itt az ideje. Arra sincs nagyon lehetőséged, hogy töb- bedmagaddal összeköltözz egy albérletbe, mert ott olyan tulajdonost kellene találni, aki ebbe belemegy. Ez még nálunk nem annyira divat, és drága is. Mi is azért vettünk lakást, mert drága volt az albérlet. Ha én kedvező áron tudtam volna továbbra is bérelni, nekem eszem ágában se jutott volna lakást venni.

195