Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 3. szám - Kurcz Ádám István: A katonák még nem jöttek vissza: Elhallgatások és allegóriák Gion Nándor rendszerváltás előtti prózájában

A kárókatonák... szimbólumainak elsődleges jelentését, vagy ha megértették - ez különösen a rendszerváltás előtti értelmezőkre lehet igaz -, nem akarták lebuktatni az írót politikailag-történelmileg érzékeny utalásai miatt. Feltételezésem szerint A kárókatonák... ugyanis az 1941-től 1944-ig rövid időre újra átélt, majd fájdalmasan újra elvesztett magyar világot idézi meg, illetve a magyar világ visszavárására utal. Mégpedig úgy, hogy az egész mű az 1944-es, a délvidéki magyarság számára végzetes őszre van kihegyezve. A regény nemcsak az 1941-es visszatérés örömteli, majd a '44-es megtorlások szörnyűséges hangulatának felidézésével teszi ezt, hanem annyi és olyan „konkrét" utalással, ameny- nyit és amilyeneket a lelepleződés veszélye nélkül még elbír a szöveg. (Ezért lehet, hogy bizonyos képek nem, vagy csak részletesebb értelmezéssel feleltethetők majd meg rejtett tartalmaknak.) Erre gondolva érdemes felidézni A kárókatonák... szüzséjét, mégpedig az allegorikus értelmezés szempontjából hangsúlyos elemek kidomborításával:

Egy csapat magyar gyerek egész nyáron az elhagyatott Vágóhídon tartózkodik, és a vörös falakra leginkább kárókatonákat rajzol, mert lelkesedik Gergián, a vadőr ábrándos tervéért, hogy egy olyan magas tornyot építsenek, amelyről a vidékükön három éve megtelepedett kárókatonák jól megfigyelhetők, és amelynek segítségével a darvak is lecsalogathatók, hogy majd ők is megtelepedjenek a környéken. A rajzolás ugyanakkor nem teljesen veszélytelen, mert a Kocsmáros gyűlöli a gyerekeket és rajzaikat, ezért minden vasárnap lemosatja velük a falakat. Egyszer viszont a gyerekek elkezdik belevésni állatrajzaikat a falba, amitől a Kocsmáros éktelen haragra gerjed: csak Gergián tudja megmenteni a gyerekeket a kezéből. Egy izgalmas epizód után, amelyben a gyerekcsapat a Ságiék udvaráról kiszabadít négy, halászás céljából befogott kárókatonát, segítenek felépíteni Gergiánnak a tornyot, amit majd különleges módon meg is ünnepelnek a vadőrrel. Az augusztus végi ünneplés közben viszont a Kocsmáros, aki korábban már egy darut is lelőtt, bosszúból most egy kárókatonát lő le, majd az annak védelmére siető Gergiánt is megöli. Ekkor egy pillanat alatt őszbe fordul az idő, leírhatatlan szomorúság szakad a gyerekek világára: mindennek vége: sírnak, ordítanak, nyüszítenek, mint a levágásra szánt állatok a vágóhídon.

A regényt keretező fejezetekben az elbeszélő, aki maga is a gyerekcsapat tagja volt, és hosszú idő után tért vissza gyerekkora helyszínére, megállapítja, hogy a szomorú eset óta elköltöztek a kárókatonák, a darvaknak híre-hamva sincs, viszont sajnos elszaporodtak a kakukkok. Reményteli fejlemény viszont, hogy a helyben maradt gyerekkori barátok továbbörökítik a kárókatona szeretetét, és a Ságiék gyerekei, akik sokan vannak, szintén elkezdtek lelkesedni a toronyért, ezért segíteni fognak az új vadőrnek továbbépíteni. így azzal a bizakodással ér véget a regény, hogy „egyszer majd ismét lejönnek a kárókatonák. Lehet, hogy a darvak is. "51

Bármennyire lelkesednek is érte a regényben, valljuk meg, nem könnyű szépnek látni a regény címébe emelt, horgas csőrű, fekete madarakat. A folyók közé települt Szenttamás népes halásztársadalma - mint ahogy általában a legtöbb halász vagy horgász - nem szerethette túlságosan a saját testtömegénél jóval több halat pusztító, ürüléke magas savtartalma miatt a fákat elpusztító, csúf fekete kormoránokat.52 53 Hogy a gyerekek mégis

52 Gion Nándor, A kárókatonák még nem jöttek vissza [1977] = G. N., Az angyali vigasság, Bp., Nórán Libro, 2010, 253.

53 A Tisza-tó partján található poroszlói Okocentrum munkatársa 2014 nyarán arról számolt be nekem, hogy nagy halfogyasztásuk mellett a kárókatonák gyakran csak a halak fejét harapják le, a tetemeket pedig a vízben hagyják; illetve hogy mivel a halakat egyben nyelik le, annyira maró a gyomorsavuk, hogy az lemarja azoknak a fáknak a kérgét, amit ürülékükkel szennyeznek. Egyik sem teszi túlságosan rokonszenvessé a madarat... Vő. még: kárókatona szócikk = Enyedi György et al. szerk., Magyar Nagylexikon X. köt., Bp., 2000.

61