Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 1. szám - "Én a földből élek…": Interjú Czár Jánossal Tóth Menyhértről
- Volt még valaki itt a faluban, akivel beszélgetett vagy akivel így összejárt?- Nem igazán volt. Talán még az a tanár, akit tanított, de egyszer ő is azt mondta valakinek, mikor egy másik tanár vett Menyustól egy képet, hogy ilyen marhaságért is képes pénzt kiadni. Pedig Menyus tanította, és ő lett a rajztanár. Ha egy tanár sem értette, akkor egy egyszerű paraszttól mit lehet várni?!- Hiányzott neki, hogy értékeljék az ő művészetét a falusiak, vagy meg volt győződve arról, hogy jó úton jár?- Meg volt győződve a maga igazáról. Amikor járt pingálni házakhoz - mert eredetileg szobafestő és mázolónak tanult -, magyarázott ott az ő dolgairól, de... aki ökröt hajtott, az nem értett a lóhoz, aki lovat hajtott, nem értett az ökörhöz. Egyszer Kalocsán a városháza alatt volt egy kiállítása, sokat beszélgettünk arról a kiállításról. Meghívták őt is a megnyitóra, és ott naiv művésznek könyvelték el, ami rosszulesett neki. Naiv művészek ott lógnak a falon nálam is, de azok mások. O egy nagyon értékes ember volt.- Földje csak a ház körüli kert volt, vagy többel is rendelkezett?- Volt neki több is. A földeket mi örököltük, volt földje szépen. Azt kiadta utóbb már bérbe.- És mit termelt? Paprikát?- Paprikát és majoránnát.- A rossz lábával dolgozott a földeken?- Igen. Az anyja akkor köpte le egyszer a képét, mikor azt mondta neki eső után, hogy: gyere fiam, kapáljuk meg most gyorsan a paprikát, hogy ne száradjon ki! Az anyja hozzáfogott a kapáláshoz, Menyus nem tartott vele, mert este, mikor ment a boltba, a buszmegállónál látott egy szép nőt, és ezt le kellett festenie. Ekkor köpte le az anyja a képet. De nem szólt Menyus egy szót sem. Letette az ecsetet, és kiment, majd azt mondta, hogy igaza volt anyámnak Jancsi, mert megcsinálhattam volna másképp is a képet. Az apja nagyon szerette Menyust. Tóth Menyhértnek egy nővére volt, de Menyus volt a kedvenc. Az apja megtett volna érte mindent. Amikor Pestről írt Menyus, hogy gyere föl apám, mert nem jól érzem a főiskolán magam, ő ment. Ha lelkileg megbántotta valaki Menyust, ő képes volt hetekig nem szólni semmit. Ráírt egy papírra pár sort, hogy: hagyj, ne zavarj! Én ilyenkor már tudtam, hogy nem szabad semmit se mondani, hallgattam. Elmentem hozzá, megcsináltam a dolgot, amit leírt, utána még azt sem mondtam neki, hogy viszontlátásra. Aztán biciklivel elmentem haza.- A másik oldalról meg, mondtuk már, hogy milyen beszédes volt, hogyha éppen olyan kedve volt.- Amikor kikapcsolódott, akkor aztán nem lehetett lelőni, annyit beszélt. Bölcs ember volt. Kevés parasztember volt olyan bölcs, mint ő.- Ez köszönhető annak, hogy fizikai munkát végzett, és a természettel próbált harmóniában élni, amennyire lehet? 73
