Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 7-8. szám - Gyarmati György: "Közénk valók, hozzánk tartoznak": Kettős migráció Magyarország keleti és nyugati határán, 1988-1989 folyamán

mikáját tekintve a keletnémetek ügye olyan volt, mint egy fergeteges erejű váratlan hurrikán. Észak felől betört, majd fordult és Nyugat felé távozott. A németek egy nyilvános - és látványos - békerevíziót vittek végbe: volt hozzá saját erő, társadalmi, politikai eltökéltség és nemzetközi hátszél. Ez a fajta kegyelmi pillanat magyar vonatkozásban - mind a belső, mind a külső „környülállásokat" tekintve - hiányzott. A magyar-román határon át menekülők kérdése mindeközben a növekvő intenzitású krízishelyzet naponkénti kezelését igényelte. Zömük itt maradt: részint jobb híján, részint mert úgy gondolta, hogy kalodává lett otthonából - hazaérkezett.

Hová is? Dantétól csenve - és kifordítva - a hasonlatot, mondjuk a pokol mélyebb bugyraiból kifelé, „csak" purgatóriumot remélve. Hogy azután ettől kezdve jórészt már együtt pállódjanak-aszalódjanak - vagy éppen kozmáljanak oda - velünk, Trianon-utód „kismagyárokkal" az ezredvégi rendszerátigazítás Kárpát-medencebéli üstjében.40 Antall József érzékelte a pillanat kihívását, ám a kormányfői tisztség elvállalása ki is józanította. Elhíresült - „lélekben tizenöt millió magyar miniszterelnöke kívánok lenni" - fordulata egyszerre fejezte ki (emelte hivatalos rangra) a vágyakozást, és - a reáliákkal számot vetve - az erről való lemondást. A szimbolikus politika körébe tartozó metaforára - akkor és ott - szükség lehetett, ám elsődlegesen mint feszültséglevezető szelepre. A metaforán túl ugyanis a - szintén elhíresült - „hány hadosztálya van a pápának?" kérdéssel kellett volna szembesülni, holott ehhez éppúgy hiányzott a hazai muníció, mint a nemzetközi konstelláció.

Ezzel viszont már történelem és jelenkor diszciplináris határállomására érkeztünk, ám mind az út-, mind a menlevelem hiányzik a - legális - beléptetéshez.

40 A magyarok Romániából való tömeges kitelepülése - némileg változott körülmények között - az 1989-es fordulat után is folytatódott. 1990-ben valamelyest még az 1989-es áttelepülést is meghaladta, közöttük számosán voltak a korábbi „határáttörő" pionírok hozzátartozói. Utána viszont Erdély felől nagyságrenddel redukálódott a migráció, hogy „átadja helyét" a felbomló Jugoszláviából érkező - többségében szintén magyar - menekülteknek. Tóth Pál Péter: Haza csak egy van? I. m. 47-51. old.

109