Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 7-8. szám - Gyarmati György: "Közénk valók, hozzánk tartoznak": Kettős migráció Magyarország keleti és nyugati határán, 1988-1989 folyamán
között mindig megállás nélkül közlekednek. (A tényleges országhatár a két állomás között van.) Megállapította, hogy saját személygépkocsija futóművének nyomtávolsága egyezik a vasúti sín nyomszélességével, így elhatározta, hogy kocsiját sínautóvá alakítja át. Teherautóra való keréktárcsát vásárolt, azokat átalakítva felszerelte gépkocsijára. 1988. július 15-én megvárta, amíg a kiszemelt menetrend szerinti nemzetközi járat egy külterületi, ám feljutásra alkalmas útkereszteződésnél elhalad, majd a sínre hajtott és követte az éppen elzakatoló gyorsvonatot. Bár a vasúti szerelvény „szélárnyékában" igyekvő járművét észlelték a román határőrök, szerencsére némi késlekedéssel lőttek utána, így sértetlenül jutott át a határon. Debrecenben megkapta az ideiglenes tartózkodási engedélyt, és tíz nap múlva családjával együtt Győrbe költözött, ahol letelepedett.15 Az 1989-ből származó állambiztonsági jelentések visszatérően rögzítettek egyéni tragédiákat, valamint azt is, hogy a határ menti térségben, illetve a menekültek körében államközi konfliktus eshetőségével számoló hírek is lábra kaptak. Június 5-én hajnalban a nagylaki határ mentén 9 fő csónakon próbált magyar területre átjutni a Maroson. A román határőrök négy felnőttet és egy kiskorút lelőttek, közülük négyen sebesülésekkel - de még élve - átjutottak a magyar oldalra.16 A Békés megyei állambiztonsági szerv 1989. május 24-i napi jelentése szerint egy salzburgi illetőségű, fenyő-fűrészárut szállító kamion belseje úgy volt kiképezve, hogy abban a fuvarlevélen feltüntetett rakományon túl - célországként a Német Szövetségi Köztársaságot megjelölve - 19 román állampolgárságú, német (szász) nemzetiségű személy próbált meg illegálisan kijutni Romániából, illetve átjutni Magyarországon.17 A németek (szászok, svábok) ily módon való menekülése azért sajátságos, mert ők a hetvenes évek második felétől, Románia és az NSZK közötti sub rosa egyezmények alapján - fejenként 4—5 ezer nyugatnémet márka ellenében - „kivásárlás" útján is odahagyhatták szülőföldjüket.18 Ugyancsak Békés megyéből az orosházi határőrkerület elhárítója 1989. június 19-én azt sürgönyözte fölöttes budapesti szervének, hogy Romániából érkezett informátora szerint „1989 őszén - október vagy november folyamán - Románia részéről tervbe van véve egy katonai offenzíva indítása Magyarország ellen. Ennek megfelelően - sík terepen történő operációt gyakorolva - részesülnek kiképzésben a csapatok. A román vezetés állítólag meg van győződve arról, hogy - a magyar katonai egységek elhelyezkedését és reagálási idejét figyelembe véve - a Tisza vonaláig minden akadály nélkül eljutnának."19 Június 20-án a magyar-román határállomáson mintegy 150 magyar állampolgárt leszállítottak a nemzetközi gyorsról, s minden nem személyes holmit - a legapróbb áruféleségekig - elkoboztak tőlük. Eközben az egyik román vámellenőr azt a megjegyzést tette, hogy „köszönjék ezt június 16-ának", ami - az adott helyzetben - egyértelműen Nagy Imre és 1956-os mártírtársai nyilvános tömegdemonstráció keretében történt eltemetésére vonatkozott.20 15 A Győr-Sopron megyei állambiztonsági szerv 1989. április 1-jei jelentése. ÁBTL. 2.7.1. Vidéki NOIJ. Az utánlövést nem a megyei, hanem egy korábbi BM III/II. csoportfőnökségi jelentés említi. ÁBTL. 1.11.1. ÁBMHT-iratok. 45-13/12/1988. 16 ÁBTL. 2.7.2. BMNT. 108. 17 ÁBTL. 2.7.1. Vidéki NOIJ. R-203-6/26/1989. A Romániából évtizedeken át Jugoszlávia irányába - többnyire a Dunán át - menekülő románok, illetve szászok történeteit lásd Brindusa Armanca: Közelmúlt a médiában - Határesetek a szögesdróton. Irodalmi Jelen Könyvek, Arad, 2013. 18 Lásd erről részletesebben, Stefano Bottom: i. m. 207Y211. old. 19 ÁBTL. 2.7.1. Vidéki NOIJ. R-23-6/33/89. 20 ÁBTL. 2.7.2. BMNT. 119. Lásd erről, Gyarmati György: Végjáték és nyitány. Nagy Imre temetése és az állambiztonság. Betekintő, 2014. 2. sz. www.betekinto.hu 103
