Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 7-8. szám - Egy ember három néven: Georg, György, Niszán: Hirschmann Györggyel Szabó Ildikó beszélget
matracot adtak, és koromsötétségben éltem ott két hétig, a felszabadulásig. Persze, közben hol itt, hol ott robbant bomba, esetleg gránát, de a fürdőszoba ablakai valahogy nem törtek be. Enni hoztak nekem egyszer vagy kétszer, általában babfőzeléket. És mielőtt odamentem volna, láttam, hogy a Kossuth Lajos téri nyomda üresen áll, és egy jó maréknyi könyvet vittem el, közte Kosztolányi Esti Kornélját. Ameddig a zseblámpám világított, addig azt olvastam. Hat nappal később megjelent a sógorom is. Ő is a szüleivel együtt a ház pincéjében volt. Engemet ilyen házi szolgának is felhasználtak. Engemet küldtek el vízért, ami öt házzal odébb a pincében még szivárgott. És elküldték kenyérért sorban állni, ahol állandóak voltak a razziák. Szerencsére razzia nem volt. Január 18-án, kora reggel arra ébredtem a fürdőszobában, hogy valaki beugrik az udvaron keresztül az előszobába. Kinyitottam az ajtót résnyire, és láttam, hogy egy szovjet katona. Azonnal föltéptem az ajtót, megcsókoltam, megöleltem őt. O csak annyit kérdezett, hogy van-e német, valami nyemeckit kérdezett. Mondtam, nincs nyemecki, csak én vagyok zsidó. Aztán kiugrott az ablakon az udvarra és elment. Ez volt az én felszabadulásom, amit én az utolsó két hónapban úgy éreztem, hogy már sohasem fogok megérni, én valahogy ebbe belepusztulok. Meg is fogadtam, hogy a fölszabadulásom évfordulóján minden évben január 18-án az első előkerülő koldusnak adok tíz pengőt vagy tíz forintot. Az első két évben még adtam, de aztán erről leszoktam. 1944-ben, a német megszállás és a nyilas uralom alatt mindaz, ami az identitásomra vonatkozik, nem változott minőségileg, de mennyiségileg igen. Még inkább elhatároztam, hogy nem maradok Magyarországon, nem vándorlók ki sehova máshova, nem megyek vissza szülőhazámba, Ausztriába, hanem csak egyedül Izraelbe megyek. De ez nem volt olyan egyszerű, mert Izrael 1945-ben angol mandatárius terület25 volt, ahova az úgynevezett Fehér könyv26 értelmében egy évben csak 15 ezer zsidót engedtek be, holott csak a német és osztrák menekülttáborokból legalább 300 ezer zsidó akart Izraelbe menni. Megkezdődött az illegális bevándorlás, a mozgalmunkból is mentek, de ezek is aztán végül Németországban vagy Belgiumban ragadtak, és csak hónapokkal később indultak útnak. Nagy részüket az angolok elfogták, és ahelyett, hogy Palesztinában partra tették volna őket, Ciprusra szállították menekülttáborokba. Mindezt nagyon jól tudtam, mert hát figyelemmel kísértem a zsidó és cionista sajtót.27 Az, hogy mi történik Palesztinában, legalább ugyanúgy érdekelt, mint a magyar belpolitikai események alakulása. Mind a kettő számomra égető probléma volt. Az identitásom a dolog szubjektív oldaláról abszolút egyértelmű volt, én zsidónak vallottam magamat és a hazámnak Izraelt. A gyakorlatban természetesen a helyzet más volt, hisz hát magyar voltam tetőtől talpig, a kultúrám magyar volt, a nyelvem magyar volt, a társaságom magyar volt. Rendkívül erős ellentmondás volt a szubjektív érzés és az objektív állapot között. Kerestem az összeköttetést a cionista ifjúsági mozgalmakkal, amelyek rögtön a fölszabadulás után a színre léptek. Legalább hat-hét különböző cionista ifjúsági mozgalom volt, a szélsőnacionalista Bétártól, a vallásos Bné Akivatától, a centrista Noar Cionitól, a szociáldemokrata Makkábi Hacáirtól, egészen a magát marxista-leninistának 25 Palesztina a Népszövetség alkotmánya szerint mandatárius terület volt, amely fölött Anglia gyakorolja a felügyeletet, és biztosítja, hogy egy Zsidó Nemzeti Otthon alakuljon ki, tiszteletben tartva a lakosok polgári és vallási jogait. 26 A britek az arabok zsidóellenes megmozdulásai hatására az úgynevezett Fehér könyvben 1939. május 7-én radikálisan korlátozták a nácik elől menekülő zsidók bevándorlását. 27 A cionista sajtó - ahogy a cionista mozgalom is - a diaszpórában élő zsidók nemzeti önállósodási törekvéseinek adott hangot. A szó a „cion" szóból származik, amely Jeruzsálem és Izrael szinonimája. A Cionista Szervezetet 1897-ben alapították Bázelben, a Herzl Tivadar által összehívott Cionista Kongresszuson. 92
