Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 7-8. szám - Egy ember három néven: Georg, György, Niszán: Hirschmann Györggyel Szabó Ildikó beszélget
háromkötetes művet, amit én is megkaptam, a Feuer is, a Tóth Jóska is. És ebből elkezdtem orientálódni, akkor kezdtem el világirodalmat olvasni. Még arra is jól emlékszem, hogy az első könyv, amit a világirodalomból már tudatosan olvastam, Dosztojevszkijnek a Bűn és bűnhődé se volt, ami állati hatással volt rám. '43 karácsonyára nagyon sok világirodalmi könyvet kaptam ajándékba. De ami az identitást illeti, két fiatal, a két Gipsz testvér nagyon nagy hatással volt rám. Nemcsak, hogy idősebbek voltak nálam, de sokkal érettebbek voltak, kiforrottabbak voltak, és többek között akkor hallottam életemben először a Marseillaise-t. A nagy Gipsz nekem eldúdolta a Marseillaise-t, félrevonult a kertbe, és ott dúdolta el, mert azt tudta, hogy tilos azt Magyarországon énekelni. Nagyon kevesen tudják azt ma, hogy nemcsak az Intemacionálét vagy különböző munkásdalokat volt tilos énekelni Magyarországon, de a Marseillaise-t is. A Marseillaise-zel egyébként pechjük volt, mert Az ember tragédiájában egyszer elhangzik a Marseillaise: „Hallod, hallod a jövő dalát", és amikor ezt játszották a Nemzeti Színházban, akkor állati tapsvihar tört ki. Erre nagyon kevesen emlékeznek ma már. De visszatérve erre a kis Gipszre, aki még nagyobb hatással volt rám, mint a nagy Gipsz, annak említettem, hogy cionista vagyok. Hihetetlen lenézéssel beszélt, ő kifejezetten baloldali, szociáldemokrata volt, és a nyilas éra alatt részt vett az ellenállásban. És 1944 decemberében az Összetartás közölte, hogy halálra ítéltek és kivégeztek egy ellenálló csoportot, tizenegy tagból állt, tíz zsidóból és egy bűnös magyarból. A tíz zsidó között, akit kivégeztek, az egyik ez a Gipsz volt. Ekkor lettem egyébként ateista is, de ezt formálisan nem mertem bevallani '43 végéig. Ha megkérdeztek volna, azt mondom, hogy istenhívő ember vagyok. Addig rendszeresen imádkoztam, a Miatyánkot, az Üdvözlégyet, a Hiszekegyet teljesen gépiesen mondtam. Ezután hálát adtam Istennek az elmúlt nap sikereiért, és kértem, hogy a holnapi napom is sikeres legyen. Részletekbe bocsátkoztam, hogy a magyar írásbelim jól sikerüljön, kérlek, segíts hozzá. És akkor ez a Gipsz engem meggyőzött arról, hogy az én istenhitem tarthatatlan, és így nagyjából '43 végére én ateistának vallottam magam. Elmentem a Feuerhez, aki gyakorló katolikus volt, és megpróbáltam őt is meggyőzni, de nem sikerült. De néhány hónappal később a Feuer barátomat a szomszéd Dobai végül meggyőzte. Úgy, hogy '44-ben én is és Pityu is abszolút ateisták voltunk. És ezt tényleg ennek a Gipsznek köszönhetem, aki '44-ben akasztófán végezte az életét. De a cionizmusról - akárhányszor visszatértem erre - mindig a lehető legelítélőbben beszélt, hogy nekünk, magyar zsidóknak itt van a helyünk Magyarországon. A háború befejeződik, és ha szociáldemokrata, szocialista kormány létesül, akkor nem lesz antiszemitizmus, vagy csak olyan mértékű lesz, mint volt a dualizmus korában, amivel egész könnyedén együtt lehet élni. Ők nem tértek át, Gipszek annyira nem tartották fontosnak a vallási hovatartozást. Nagyon gazdag családból származtak, bankár vagy bankigazgató lehetett az apjuk. Amikor munkaszolgálatos voltam, még inkább foglalkoztatott ez a cionizmus, de érdekes módon az a bosz- szúvágy, amely fűtötte a munkaszolgálatosokat, engem nem fűtött. Én sohasem a magyar emberekre nehezteltem, hanem a nácizmusra, a nyilasokra, a nemzetiszocialistákra. Érdekes az is, hogy én valahogy úgy képzeltem el, hogy befejeződik a háború az oroszok és az angolszász szövetségesek győzelmével, Horthy továbbra is kormányzó lesz, és egy polgári demokratát, Rassay Károlyt vagy egy szociáldemokratát, Peyer Károlyt fog kinevezni miniszterelnöknek. Hogy ez a rendszer liberalizálódik, de lényegileg változatlanul a helyén marad. Nem tudtam elképzelni azokat a változásokat még '44-ben sem, amelyek itt '45-ben bekövetkeztek. A sógorom 1944. október 20-án a Tattersaalba24 vitt. Úgy kétszázötvenen lehettünk. A tagok többsége orvos vagy mérnök volt. Fiatal rajtam kívül még csak egy volt. Másnap 24 Nemzeti Lovarda 89
