Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2015 / 7-8. szám - Slachta Krisztina: Német-német migráció a 20. század második felében

a „gazdasági csoda" éveit élte, az újjáépítés után virágzásnak indult a gazdaság, a kiépülő jóléti állam és fogyasztói társadalom bősége tömegek számára hozta el az addig soha nem ismert magas életszínvonalat.11

Az NDK-ban ezzel szemben a többi kelet-európai országhoz hasonló folyamatok zajlottak. A politikai élet szovjetizálásával párhuzamosan a gazdasági élet is teljesen átalakult, az államosítás és kollektivizálás közellátásra gyakorolt hatását a hatalmas jóvátételi kötelezettség csak tovább fokozta.12 A szovjet megszállási övezet gazdaságának jövőjére vonatkozóan is nagyívű és mélyreható tervekkel rendelkeztek a szovjetek, első lépésként a nagybirtokok államosítását és tulajdonosainak elűzését kellett megvalósítani, másodszor a nagyparaszti gazdaságokkal kellett megküzdeni, harmadik, egyben végső lépésként pedig minden magántulajdonban lévő paraszti gazdaságot kollek- tivizálni kellett.13

1948 áprilisára a kisipari üzemeket leszámítva, teljeskörűen megvalósult a gazdaság államosítása, ami a szocialista típusú tervgazdálkodás alapjainak lerakását is jelentette. Egy átfogó föld- és iparreformmal szándékoztak megvonni a gazdasági alapját azon társadalmi csoportoknak, akikre a nemzetiszocializmus fő támogatóiként tekintettek: a nagybirtokosokra és az ún. „junkerekre", vagyis a nemesi, vagy akár nem nemesi származású porosz földbirtokosokra, valamint a nagyipar gyárosaira. Mindezek a társadalomátalakító folyamatok, a társadalom hagyományos szerkezetébe való erőszakos beavatkozások folyamatosan táplálták a keleti országrészből való elvándorlást.

1949-ig összesen 6230 nagybirtokost fosztottak meg földjüktől, ehhez a számhoz azonban hozzáadódik az a cca. 4000 önálló paraszti birtok, melyek szintén nagyobbak voltak száz hektárnál, ám nem tekinthetőek klasszikus értelemben vett nagybirtoknak.14 A kisajátított földterületet parcellákra felosztva mezőgazdasági munkásoknak, kitelepítetteknek és kisbirtokos parasztoknak osztották szét. A mezőgazdaságilag hasznos földterület közel egyharmadát érintette a földreform, az ily módon „elfoglalt" földekre pedig 210 000 ún. újparasztot telepítettek.15 A megélhetést nem biztosító törpebirtokok új gazdái közül, a nehézségek miatt, 1952-ig harminc százalékuk fel is adta a gazdálkodást, sok esetben pedig el is hagyták az országot.16

Az 1950-es évek elején kezdődött meg a magántulajdonban maradt gazdaságok szovjet mintára való kollektivizálása, kolhozosítása, elsődleges érv a közellátás javítása, a városi munkásság élelmiszer-ellátásának biztosítása volt, aminek hiányosságait könnyen lehetett propagandafilmekkel és feltupírozott hírekkel az önálló parasztság reakciós, a szocialista fejlődést szándékosan gátló,

11 Tomka 2009. 307.

12 Németh 2010. 17-18.

13 Schöne 2008. 162.

14 Wehler 2008. 101.

15 Bauerkämper 2005. 31.

16 Wehler 2008.101.

66