Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 7-8. szám - Tóth Ágnes: Az NDK-ba kitelepített magyarországi németek családegyesítési lehetőségei (1948–1950)
mindvégig jelen volt - s a tulajdonhoz való viszonyulás, valamint a hatalommal szembeni feltétlen engedelmesség lépett a helyére."13 A Magyarországon maradt német nemzetiségű személyek társadalmi integrációja egyik első lépésének megtételére 1949 októberében, néhány nappal a Német Demokratikus Köztársaság kikiáltása és alkotmányának elfogadása után került sor. A 4274/1949. MT. számú rendelet azon személyek esetében, akiket Németországba áttelepülésre köteleztek, de áttelepítésükre nem került sor, kimondta, hogy „a lakóhely (tartózkodóhely) megválasztása és a munkavállalás ... szempontjából a magyar állampolgárokkal egy tekintet alá esnek."14 Jellemző, hogy az ugyanazon a napon megjelenő, a végrehajtást szabályozó belügyminiszteri rendelet „meghatározott kedvezmények"-ként említi a korábbi kollektív hátrányok elvi feloldását. Az érintetteknek tizenöt napon belül kellett jelentkezniük a tartózkodási helyükhöz legközelebbi rendőrőrsön, ahol kötelesek voltak lakóhelyük bejelentésére is. A jelentkezést elmulasztók a „kedvezményekben" nem részesülhettek. Ennél is nagyobb jelentőségű volt az 1949. december 16-án megjelent 4364/1949. MT. számú rendelet, amely a földreform és a telepítés befejezésének egyes szabályairól rendelkezett.15 A jogszabály a ki nem telepített személyek számára visszahagyott ingó és ingatlan vagyon telekkönyvezésének kötelezővé tételével végre stabilizálta a fél évtizede állandóan változásban lévő tulajdoni viszonyokat. A magyar kormány intézkedéseiről több nyugati lap is beszámolt. A Bécsben megjelenő Landpost „Rákosi Mátyás megtartotta szavát" címmel közölt cikket, amelyben a lakhelyelhagyási tilalmat feloldó és a szabad munkavállalást lehetővé tevő rendeletet úgy interpretálta, mint ami az illegálisan Magyarországon tartózkodó svábok teljes állampolgársági jogegyenlőségét is lehetővé teszi.16 A magyar Külügyminisztérium szóbeli jegyzékben tiltakozott az értelmezés ellen, és hivatalos helyreigazításra kérte az osztrák kormányt. Hangsúlyozva, hogy a cikk „nem kívánatos határátszökéseket és illegális visszaszivárgást idézhet elő".17 A Die Welt és Nachtexpress című német lapok Köves Andrástól, a berlini Magyar Kereskedelmi Kirendeltség vezetőjétől kapott információra hivatkozva a rendelet megjelenését a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) megalakulásával hozták összefüggésbe. Az időbeli egybeesés kétségtelen, de direkt összefüggés nem állapítható meg.18 A Külügyminisztérium elmarasztalta Kövest a kijelentés miatt, 13 Tóth, 2008. 50. A Magyarországon maradt németek társadalmi integrációjának első lépéseire vonatkozóan lásd Tóth, 2008. 50-55. Itt csak jelen tanulmány témája szempontjából fontos mozzanatokat emelem ki. 14 Magyar Közlöny, 1949. október 11. A minisztertanácsi rendelet végrehajtását a 245.900/1949. BM sz. rendelet szabályozta. 15 Magyar Közlöny, 1949. december 31. 16 Landpost, 1949. október 22. 10. 17 MNL OL Külügyminisztérium Bécsi Nagykövetség TÜK-iratok 1946-1960. (a továbbiakban: XIX- J-36-a) 515/Bizalmas/1949. 18 Az NDK ideiglenes kormánya 1949. október 8-án alakult meg, amit Magyarország október 18-án elismert. A diplomáciai kapcsolatok fölvételére a két fővárosban létesített missziók formájában került sor. - Politisches Archiv [Német Külügyi Levéltár] (a továbbiakban: PA) Ministerium für 48
