Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 7-8. szám - Mayer János: "Ennek az idegen földnek kell a hazánknak lennie…": Az elűzött észak-bácskai németek beilleszkedési problémái Nyugat-Németországban
Az elűzöttek és menekültek integrációja az ún. „nyugatnémet gazdasági csodával" egyidejűleg zajlott. Máig vitatott, hogy a menekültek haszonélvezői, részesei, vagy éppen katalizátorai voltak-e az ugrásszerű fejlődésnek, és az elképzelhető lett volna-e egyáltalán aktív részvételük nélkül. Ugyancsak közismert, hogy a magyarországi sváb menekültek meghatározó része önállóan gazdálkodó birtokos parasztemberből gyári munkás lett. Széles körben elterjedt tévhit, hogy a Magyarországról kitelepített polgárok Nyugat- Németországban hamar anyagi jólétbe kerültek. Mindezek megértéséhez néhány alapkérdés tisztázása szükséges. Nyugat-Németország gazdasága 1948 (az ún. valutareform), majd a Marshall-segély felvétele után új pályára állt: innen egyidejűleg kellett az újjáépítést és egy nagyfokú modernizációt végrehajtani, ami végeredményben a gazdaság jelentős szerkezetváltását is eredményezte. A modernizáció leglátványosabb jellemzője az erőteljes iparosodás volt. Egyúttal jelentősen csökkent a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma, és a produktív termelésben egyúttal erőteljes koncentráció is zajlott, ennek eredményeként 1950-1960 között az iparban foglalkoztatottak (köztük már nők is) számaránya több mint duplájára nőtt.69 Az ipar nagymértékű fejlesztésének eredményeképpen a belföldi termelés mintegy tíz év alatt az egész szövetségi köztársaság területén kb. megháromszorozódott. A mennyiségi mutatók mellett arra is érdemes figyelmet fordítani, hogy az ipar terjeszkedése az ötvenes évektől olyan területekre is kiterjedt, ahol korábban nem volt jellemző. Az iparosodás következtében a tartományok közti munkamegosztás is jelentősen megváltozott. A háború előtt az elmaradott agrártartományok közé tartozó Bajorország például jelentős ipari bázissá emelkedett. 1946-61 között a tartományban mintegy félmillióval csökkent az erdő- és mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma. (Utóbbiak aránya Bajorországban a korábbi 15%-ról 11%-ra, az egész országban pedig 10-ről 7%-ra csökkent.70) Az iparban viszont sok új munkahely keletkezett, és az iparban kínált fizetésekkel a mezőgazdaság nem tudott lépést tartani. A korábban is létező, nagyvárosi bajor ipari központok (München, Nürnberg, Augsburg) jelentősége némileg csökkent, viszont - főként Felső-Bajorországban (Oberbayern) és Sváb-Bajorországban (Schwaben) - teljesen új ipari körzetek jöttek létre. Keletkezésük a menekültek letelepítésével összefüggött, ugyanis az új központok nagy része az ún. menekülttelepek közelében alakult ki. A vállalkozások beindításában pedig számos szudéta- és sziléziai német menekült vállalt oroszlánrészt, akik főként Csehszlovákia és Lengyelország iparosodott területeiről származtak. Nekik is köszönhetően olyan új iparágak (pl. elektrotechnika, finom- mechanika, optika, vegyipar, valamint az üveg- és dísztárgygyártás) is megjelentek, és értek el rendkívül magas színvonalat, melyeknek korábban Bajorországban egyáltalán nem volt hagyománya. A mezőgazdaság még nagyobb változásokon ment keresztül, és a struktúraváltás az ott foglalkoztatottak nagy részét igen hátrányosan érintette. Egyfelől itt is jelentős modernizáció (gépesítés) ment végbe, de ez a vállalkozások és az alkalmazott munkaerő számának csökkenéséhez vezetett. A termelékenysége egy időre a modernizálás ellenére is visszaesett. A gépesítés hatalmas költségei miatt az állam folyamatosan támogatta a vállalkozó gazdákat, de az ágazat visszaesését ezzel sem sikerült megállítani, és a mezőgazdaság az 69 Mooser, Josef 1990: Arbeiter, Angestellte und Frauen in der nivellierten Mittelstandgesellschaft. Thesen. In: Schildt, Axel - Sywottek, Arnold 1990: Modernisierung im Wiederaufbau. Die westdeutsche Gesellschaft der 50er Jahre. Frankfurt. 362-375. 70 Lanzinner, Maximilian 1996: Zwischen Sternebanner und Bundesadler. Bayern in Wiederaufbau 1945-1958. Regensburg, 1996. 255. 35
