Forrás, 2015 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2015 / 7-8. szám - Rigó Róbert: Előljáró szavak: Bevezetés egy tematikus összeállításhoz
a kutatók azoknak a magyaroknak a számát, akik a rendszerváltást követően hagyták el az országot, és legalább egy-másfél évig éltek külföldön. Az Eurostat adatbázisa és a kiemelten fontos célországok tükörstatisztikái alapján 277 ezer főre tették azoknak a magyaroknak a számát, akik európai országokban bejelentetten tartózkodtak 2013- ban. 2013-ban a tartósan külföldre távozó magyarok számát 21 580 főben állapították meg, 2014-ben ez a szám 31 500-ra nőtt, ami 46 százalékos növekedést jelent. A külföldön dolgozó magyarok valós száma ennél bizonyosan több, és növekvő tendenciát mutat. Tehát a természetes fogyás mellett a vándorlási veszteség is egyre komolyabb problémát jelent. A migrációs szám koncepciójának kialakításakor három tematikus egységben gondolkodtunk. Egyfelől az volt a célunk, hogy a migráció folyamatát áttekintsük napjainkra vonatkozóan a szociológia módszereire és új adatai támaszkodva. Másodszor - mivel a migráció egy hosszú történeti folyamat, gyakorlatilag az őskortól napjainkig tart - igyekeztünk kitérni a migráció néhány kiemelt epizódjára a 20. századi Magyarország és Közép-Európa vonatkozásában. Kiemelten foglalkozunk a második világháború után kitelepített németekkel a kialakuló hidegháborús megosztottság okán, amikor a nagyhatalmi politika szögesdróttal igyekezett elzárni egymástól Kelet- és Nyugat-Európát. Harmadszor egyéni életutakkal, emberi sorsokkal próbáljuk bemutatni, hogy milyen motivációk és döntések játszanak szerepet abban, hogy valaki a migráció rögös útjára lép. Az interjúk segítségével mutatjuk be az egyéni motivációkat a migrációs döntésekben, a push és puli tényezők egyéni megjelenési formáit, értelmezését, a migrációs hálózatok szerveződését. Az első tanulmányban a migráció elméletéről, okairól, a modernizáció és a nemzetté válás folyamatával való kapcsolatáról Gyáni Gábor akadémikus írt. Ezt követően a 20. század migrációtörténetének néhány kiemelkedő epizódját vettük górcső alá, elsősorban annak német vonatkozásait. A következő két tanulmány a háború után Németországba kitelepített svábok megpróbáltatásaival foglalkozik. Mayer János, a bajai III. Béla Gimnázium tanára a kitelepített észak-bácskai németek németországi beilleszkedésének problémáit mutatja be írásában. Tóth Ágnes, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének tudományos főmunkatársa a kitelepített németek családegyesítési nehézségeiről írt. Slachta Krisztina, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának tudományos kutatója a Német Demokraükus Köztársaságból a Német Szövetségi Köztársaságba irányuló migrációs folyamatokról ír tanulmányában. Szabó Ildikó, a Debreceni Egyetem nyugalmazott professzora Hirschmann Györggyel készített interjút, aki 88 éves holokauszt-túlélő. Az őt ért borzalmak és családja elpusztítása miatt 1948-ban Izraelbe emigrált, majd a rendszerváltás után Budapesten is vásárolt lakást, és az év felét itt tölti. Gyarmati György egyetemi tanár, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója a rendszerváltás előtti években a Romániából Magyar- országra menekülő határon túli magyarok megpróbáltatásait ismerteti, összevetve az az ekkoriban a nyugati határszélen az NDK-ból menekülő és Ausztria felé távozók számával, helyzetével. A második interjúban Szakáli István Loránddal beszélgettünk, aki Nagyváradról az egyetemi tanulmányai miatt jött át Magyarországra, majd a diplomái megszerzése után családot alapított és a fővárosban telepedett le. Több állami szervnél foglalkozott a határon túli magyarok ügyével, és sajátos nézőpontja alapján stratégiai anyagok születtek erre vonatkozóan. 4
